Pages

The Affair 2x09 - Stromborn



Mozgóképen a szülést szinte mindig felgyorsítják, mert egész egyszerűen nincs lehetőség bemutatni azt a sok-sok órát, ami általában egy gyermek világrajövetelével jár. Egy új élet felbukkanása mindig katartikus pillanat, amit előszeretettel használnak, de az odáig vezető pillanatokra nincs mindig elég idő. A The Affair a második évad 9. epizódjában kidobta a kukába a szokásos két félre osztott szerkezetet és helyette mind a négy szereplőt mutatva, a többi sorozathoz hasonló, elosztott módon. Alison jelenti a keretet az epizódnak, az ő szenvedései fogják közre Helen, Noah és Cole kalandjait.

Mikor elkezdődik a rész és viszonylag sokáig látjuk Helent megszakítás nélkül, akkor felmerül az emberben, hogy mikor váltunk egy másik szálra, azok után, hogy a szokásos “Part” kiírás helyett azt látjuk, hogy mennyi az idő. Ezek után viszonylag egyértelmű, hogy itt borul minden, ami a második évad változtatásai után ez egyáltalán nem meglepő. A múlt héten a jövőben játszódó jelenetekből volt több a megszokottnál, plusz volt egy újabb olyan, ami az ügyvéd nézőpontjából mesélte a történetet. A két különleges epizód után egyértelműnek tűnik, hogy a krimit egy fokkal organikusabban sikerült a történetbe ültetni, hiszen azzal, hogy a gyerek nem is Noah-é, és a második házasságuk már azelőtt zátonyra futott, hogy elkezdődött volna, érdekes helyzetet teremtett mindenki számára.

A hálaadás napi vacsorán azt mondja Eden, hogy a könyv sikere érdekében muszáj azt kommunikálni a külvilág felé, hogy a Descent története mennyire valós lábakon áll. Noah szempontjából lassan ez lehet körülbelül az egyetlen indok, ami miatt még benne akar maradni ebben a dologban, a kisbabát nem számítva. Ami szintén elég erős érv, de azok után, hogy négy porontyot elhagyott, most egy ötödikkel tényleg annyira más a helyzet? Mindenesetre a krimi és a felismerés, hogy Alisonnak a pénz meg a stabilitás miatt van szüksége Noah-ra egész érdekessé teszi a nyomozást. Az időugrásokkal együtt azt viszont nem sikerült hibátlanul bemutatni, hogy hogyan halt meg Noah és Alison kapcsolata. Persze valahol pont az a lényeg, hogy túlságosan sok időt töltöttek egymás nélkül, és a készítők igyekeznek bemutatni ahogy egyre távolabb kerülnek egymástól, illetve azt, hogy kettőjük kapcsolata csak bizonyos körülmények között tudott működőképes lenni.


Noah-nak ott volt a kapuzárási pánik és ez a dögös nő, a sötét múlttal, akit meg kellett menteni. Helen kalandja az orvossal feltehetőleg pontosan ehhez a kérdéskörhöz jelent némi tematikus hátteret. Egészen jó érzékkel rajzolják meg Dr. Ullah figuráját, akinek az esetében tényleg nehéz eldönteni, hogy seggfej-e vagy sem. Ami a nagy szerencséjük, hogy könnyen hihető erről az amúgy jóképű belgyógyászról, hogy soha nem akart különösebben megállapodni és az alkalmi viszonyok és az alkohol tökéletesen kiegészítik a munkáját meg az életét. Ebben a szálban még az is benne van, hogy Noah készpénznek vette Helent, mert mindig is ott volt és nem igazán tudta már olyan szemmel nézni, mint Max vagy Dr. Ullah. Nem tudni, hogy a másik eszmefuttatás, amit Noah-tól hallunk, Whitney kapcsán, hogy milyen nagy segítség tud lenni a főiskola előtt, ha egy évet rászán arra, hogy kitalálja mit is akar magával kezdeni. Persze pusztán ez nem ment meg a kapuzárási pániktól, attól még Noah-nak valamennyire igaza lehet a helyzettel kapcsolatban. 

Ahhoz viszont nem kerülünk közelebb, hogy Noah vagy Dr. Ullah pontosan mekkora nagy seggfej. Azért, mert Alison végül az első férjétől esik teherbe egészen nyugodtan hibáztathatjuk őt, hiszen ahogy egyenesbe került a könyve, onnantól kezdve egyre kevésbé volt neki fontos a múzsája. Úgyhogy hiába mondjuk azt, hogy igazából még jól is járt, hogy nem volt ott valaki más gyerekének a születésénél, azért a helyzetet bonyolítja, hogy neki jelenleg erről fogalma sincs. Mégsem tud ellentmondani Edennek, és ahogy már korábban is írtam, a sorozat egy pillanatig sem kíván belegondolni Eden helyzetébe, pedig érdekes lehet, hogy vajon tényleg ennyire kihívó volt-e mindvégig a viselkedése. Mondjuk Noah nem akarja felmenteni magát, a dolog korábban is csak a nő miatt nem jött össze, őt aztán nem érdekli, hogy pontosan kinek és mikor esküdött hűséget. 

Itt pedig újra elő lehet venni a szimpatikus főszereplőkről szóló gondolatokat, bár a mostani epizódban Noah esetében inkább a bűnhődés volt soron, kezdve azzal, hogy a saját kábulatának köszönhetően lemaradt Edenről, plusz közelről látnia kellett, ahogy a lánya egy másik lánnyal smárol. Ez aztán kizökkenti a nézőt és főleg Noah megkérdőjelezhető apai viselkedése, aki simán kimenekült és otthagyta a drogos buliban a lányát. Whitney szemszögébe és nehezen képzeli bele magát a sorozat köszönhetően a kifejezetten önző szüleinek, mindenesetre egy érdekes megoldás a készítőktől, hogy ennyire természetesen kezelik Whitney szexuális vonzódását, akinek 18 évesen igazán nem kell pontosan tisztában lenni azzal, hogy egy montauki drogdílert vagy egy hipszter főiskoláslány szívét akarja magáénak. 

Cole keményebb dió, mert könnyen mondaná az ember, hogy nála is a bűnbánás van soron, ami picit köthető Noah-hoz is, de elég ködös az epizód vége, ami őt illeti. Az nem kérdés, hogy életben marad-e, hiszen láttuk, hogy a jövőben övé lesz Oscar étterme. A lényeg inkább azon van, hogy a ház leégetésével, illetve a Moonshine kilocsolásával elkergette-e az összes démont a saját fejéből. Érdekes megoldás volt, hogy az új feleségéről kiderült, hogy nem lehet gyereke. Először is kaptunk egy újabb iskolapéldát arról, hogy a szereplők feje milyen mélyen van a saját seggükben. Ahogy a nő elmeséli, hogy milyen körülmények vezettek ahhoz, hogy elveszítése a képességet az anyaságra. Mi közben csak Cole arcát látjuk közelről, aki csak arra tud gondolni, hogy ez az egész tökéletesen beleillik az átokba és természetes, hogy a nő, akit megismert, nem fog neki utódokat szülni.



Továbbra is óriási problémaként jelentkezik, hogy kettőjük kapcsolatát miért kellett pontosan ilyen egyértelműen örökké tartónak venni. Nem tudom miért érezték fontosnak, hogy Cole esküvője legyen Scotty gyilkosságának a közvetett helyszíne. Sajnos nem sikerült hihetően vagy érdekesen bemutatni, hogy ez a két ember pontosan mit talált meg egymásban. (Ezzel amúgy az első évadban is voltak gondjai a sorozatnak, Noah és Alison esetében.A megismerkedés vagy a szerelmi vallomás sem vitt minket közelebb ahhoz, hogy tudjuk mi van ennek a két embernek a fejében. Azt sem mondom, hogy a meddőségnek kellene az utolsó cseppnek lenni a pohárban, mert egy ilyen miatt elhagyni valakit a legnagyobb gonosz önzőség, amit csak el lehet követni. 

Ez a legunalmasabb megállapítás a szereplőkkel kapcsolatban, azért sem kellene őket számon kérni, hogy levegőt vesznek. Mégis az az érzés, hogy a sorozat alól valójában kigurult a talaj, amikor azt nézzük, hogy Alison egyedül gyötrődik, Cole magára gyújtja az egykori közös otthonukat, ami mellesleg Alisonnak az öröksége, Noah előbb bekókózva keveredik a saját lánya mellé, majd órákra a szakadó esőben marad az autójával. Ehhez képest, Helen tiniként való viselkedése valamennyire érthető, egyedül kell ellátnia négy gyereket, ő tud a leginkább szimpatikus, illetve azonosulási pont maradni. Az mondjuk vicces, hogy mennyire nem kerülnek elő a személyes ambíciói vagy az, hogy most akkor pontosan ki fizeti a megélhetésüket, a gyerekek iskolája és a többit. Fontos volt, hogy durván kiosztotta az édesanyját, de nem kellett volna a saját lábára állnia és valahogyan behozni a való világot a sorozatba azzal, hogy Helen végre ráeszmél, hogy munkája mellett mennyire lehetetlenség négy gyermek anyjának lenni? A sorozat ebben nem látott fantáziát, inkább a szappanoperás orvossal a pincében kúrás a fontos.

Az epizóddal ki akart térni a megszokottól a sorozat és bemutatni, hogy a megszokott és eddigre már természetesnek vett koncepciót elhagyva is ugyanúgy tudja bemutatni a történetét, mintha mi sem történt volna. Azt meg kell hagyni, hogy tényleg felüdülés volt egy epizódban mindenkivel egy kis időt tölteni, így senki bullshitjébe nem volt ideje belefáradni az embernek. Csak sajnos ezzel az epizóddal sikerült még mélyebbre esni abban a gödörben, amiben a második évadban került a sorozat és a csavarok, illetve érdek ellentétek a szereplők között már jobban dominálják a részeket, mint az, hogy csak szépen megpróbáljuk magunknak értelmezni, hogy ezek az emberek min mennek keresztül. Továbbá miért úgy cselekszenek, ahogy. Korábban nem volt ennyire szélsőséges vélemény se Noah-ról se Cole-ról. Mostanra viszont nehéz már érveket felhozni mellettük. A szappanoperák is onnantól nehéz komolyan venni, ha a szereplők mindig a történet szempontjából izgalmasabb döntést hozzák és nem azt, ami a személyiségükből adódóan elvárható lenne. Persze nincsen azzal baj, hogy a férfi szereplőket ilyen nyilvánvalóan lehet utálni a sorozatban. Csak túlságosan nyíltan csinálják a készítők. 

Egyéb felfedezések:

  • The Affair címadó projekt: Azt hiszem különleges epizód esetében muszáj a lehető legegyértelműbb címet választani: Stormborn.
  • Ha jól sejtem, akkor Max-szel is össze fogja még rúgni a port Noah és ez szintén megágyaz még a jövőbeni anyagi problémáknak.
  • Jeffrey Reiner a Friday Night Lights-on végzett munkájával örökre beírta magát a kedvenceim közé, de azt hiszem a mostani epizódban csalódást okozott a munkája. Tekintettel arra, hogy ő adja a sorozat rendezőinek az általános irányt, ezért nincs arról szó, hogy nem kapott volna szabad kezet. Mégis a party, ahova Noah megérkezik, mindenféle atmoszférát nélkülöz. Amit sikerül eltalálni az a zene, illetve onnantól kezdve, hogy megváltozik a kép és Noah lemegy a pincébe a medencéhez sokkal jobban működik az egész, de míg fent játszódnak a jelenetek az kifejezetten üres és unalmas.
  • Szintén a gyenge rendezés számlájára írom, ahogy Helen és a doktor úr találkoznak, illetve ahogy a doktor úr megjegyzi a síró Helennek, hogy jajj épp kapott, egy Tinder üznetet. Oké, hogy itt most azt kell illusztrálni, hogy egy érzéketlen seggfejről van szó, de attól még nem kell mindenféle életszerűség nélkül prezentálni a szituációt.
  • Alison szálával kapcsolatban tényleg az volt az egyetlen jó, hogy nem vágták olyan rövidre, ahogy azt mozgóképekben szokták. Kicsit túlságosan száraznak éreztem felemlegetni Alison régi álmát arról, hogy orvos szeretett volna lenni és rögtön előjött belőle a féltékenység. 
  • A klisés holywoodi producer figura nélkül mondjuk tudtam volna élni, de úgy tűnik a producerek nagyrésze valószínűleg tényleg ilyen. Illetve Holywood valóban egy olyan hely, ahol már nagy szónak minősül ha a filmre adaptálás előtt a végéig elolvasnak egy könyvet.
  • Azok után, hogy már téma volt, hogy Jennifer Lawrence mennyivel idősebb férfiakkal jön össze a vásznon, vicces volt, hogy az adaptációban Noah szerepére Clooney-t dobták be. Laza 29 év korkülönbség.

Gabor Foldi

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése