Pages

Agents of S.H.I.E.L.D. 4X01


Az utolsó network sorozat, ami képes rávenni arra, hogy heti szinten nézzem, azzal kezdi 4. évadát, hogy újra és újra elismétli: mindenki kötődik valamihez. Ez a jelek szerint a készítőkről is elmondható: ragaszkodnak például a gyenge CGI-hoz, ami pillanatok alatt a ’90-es évek szintjére repít minket vissza, mikor a nyitó jelenetben megérkezik Ghost Rider, a Szellemlovas.

A lecke persze nem csak az igényesebb grafikához, 3D-hez szokott nézőknek, de a fordítóknak is fel van adva, hiszen már az eredeti szellemlovas is inkább motorbiciklin igyekezett minél nagyobbat hasalni a Box Office-on, mikor Nicolas Cage kétszer is bevitte a karaktert a moziba, a mostani pedig már inkább egy ’69-es Chargerrer teper; lovakról szó sincs. A második a filmek sorában akkora kudarc volt, hogy a magamfajta mainstream képregényadaptáció zabáló ott kezdte hanyatlását. Ez volt az a film, amit sem moziban, sem a Torrent City-be tett látogatásaim során nem voltam hajlandó megnézni.

A jogok idővel visszaszálltak az anyacéghez, Marvelék pedig észnél vannak, és nem erőltetik az ördögi bosszút forraló karaktert a mozivásznon, helyette lepasszolják azt az alsó polcról válogató Agents of S.H.I.E.L.D.-nek.

Ott tartottunk, hogy megjelenik Ghost Rider a retro izomautójával, amit szétlőnek egy páncéltörővel, mire az felpördül az egekbe, én pedig azon kapom magam, hogy bármit megadnék egy középszerű Bay megoldásért, ahol valami történik a földöntúli lángokban izzó autóval és sofőrjével, aki egymexikói-amerikai fiatalember és semmi köze nicns Johnny Blaze-hez, a ’60-asévek óta ismert karakterhez.

Történt ugyanis, hogy amit nem mert meglépni a stúdió Pókemberrel, vagyis hogy nem cserélték le a nagy dumás fehér Peter Parkert az általa inspirált latino Miles Moralesre, azt bátran vállalja a sorozat a Ghost Riderrel, ugyanis az eredeti arc helyett egy hagyatékkaraktert kapunk, akit 2013-ban mutattak be a füzetek

és aki alapvetően senkit nem érdekelt mostanáig.

Persze a kommentelők felháborodtak, nekik ez a dolguk. Ha az eredeti fehér karaktert használják a készítők, az a baj, ha merészelnek képernyőre vinni egy újra gondolt, kisebbséghez tartozó figurát, akkor az a baj. Emlékszünk még azokra az időkre, mikor a geekség egy menekülési út volt azoknak, akik nem kértek a valós erőszakból és elnyomásból? Mielőtt a rajongás egy agresszív cinikus kommentkaratévá vált volna? Én sem, de nem ez most a lényeg, hanem, hogy

mindenki kötődik valamihez.

Robbie Reyes például a Chargeréhez, amin keresztül Daisy, aki korábban Sky volt, most pedig
Quake, meg is találja őt és  hát bunyóznak egy kellemetlent az epizód végén, én pedig csak arra tudok gondolni, hogy a winterfelli csata annyira drága volt a GoT 6x9-ben, hogy más sorozatoktól is elvehette a pénzt, nem csak a saját évadzárójától. Daisy egyébként nem hagyaték karakter, őt egyszerűen az eredeti füzet formájában sem ismeri senki a HC rajongókat leszámítva. A készítők kedvenc földrengéseket generáló szuperhőse persze az egész nyarat elbujdosta. Keresik is rendesen a Sokovia Accords jegyében, ami kínosan emlékeztet arra bennünket, hogy ezek a srácok még mindig megpróbálják velünk elhitetni, hogy mindez egy közös univerzumban és nem Phil Coulson 2012-es haldokló hallucinációjában játszódik.

Időnként próbálok megbocsátó lenni, pláne mikor azt látom, hogy komoly power playek keretein belül rendeződik át a stúdió, ahol Kevin Fiege most már egyenesen a Disney-nek felel, ahelyett, hogy a Robert Downey Jr.-ral csatáző Isaac Perlmutter-nak kelljen beszámolnia. Meg persze, senki más nem próbált még hasonló cross-platform világot építeni, szóval akár hálás is lehetnék. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy a rész elején a CGI igazából TV szintű kritikűt érdemel csak. én pedig elkényeztetett rajongó vagyok, világossá válik, hogy mégsem annyira szörnyű a helyzet.

Mindeközben kiderül, hogy az eredeti, Fega szerint Scooby-Doo sorozatra emlékeztető csapat rendesen szét lett szabdalva az új SHIELD igazgató által, akiről még csak ki sem derül, hogy kicsoda valójában, csak az, hogy

biztosan kötődik valamihez, mint mindenki más.

Phil már nem igazgató, egyszerű ügynök, Maynek saját kis csapata van, Fitz & Simmons pedig 3 végigszenvedett évad után végre sokat csókolóznak most elkezdhetnek nem bízni egymásban; előbbi beszáll az android business-be, utóbbi pedig tudóskodás mellett már rangjával is bosszantja a kollégáit.

Nem világos, mi most az MCU féle status quo. Elméletben Steve Rogers megmentette régi cimboráját és bevágta egy afrikai frizsiderbe, Stark pedig foghatja a fejét, hogy mi lesz most, mikor a horizonton levő filmek vélhetőleg önmagukba forduló kalandok lesznek és nem görgetik a fő narratívát tovább. Ez a pótló szerep eddig sem állt jól a sorozatnak, egyszerűen nem tudnak valóban rezonálni a filmvászonnal. Lassan több idő jut olyan interjúkra, ahol arról magyaráznak, hogy mennyire más ütemben készülnek ezek a különböző produktumok. Én csak a kapcsolódó wikipedia szócikk bevezetőjére tudok gondolni, ahol azt állítják, mindez, ami most történik, az MCU misztikus oldalának a kibontásáról szól és a Doctor Strange-re fog rájátszani.

Az biztos, hogy ez a felszopás nem lesz kölcsönös és a világ ügyeibe rendszeresen beleszóló ügynökséggel a filmek továbbra sem foglalkoznak majd.

Mindenki kötődik valamihez, én például ehhez a franchise-hoz. A sok ekézés mellett persze kíváncsi vagyok, hogyan fogják kibontani a szálakat majd, hiszen az ördögi, misztikus téma, az átrendezett csapatdinamika és az android kedélyek felborzolása még akár izgalmas is lehet.

Egyébként pár nap a Luke Cage-ig és pár hét Strange-ig.


--->

Gergely Szűcs

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

1 megjegyzés: