Pages

Starcraft visszatekintés: I. rész, Lázadó Kiáltás

Alig néhány nap választ el minket a Starcraft 2 saga befejező epizódjától. A Legacy of the Void megjelenésével azonban nem csak a 2010-ben kezdődött SC2 történet zárul. A Protoss fejezetet tekinthetjük egy ennél átfogóbb korszak zárásának is, melynek története az 1997-ben megjelent eredeti Starcrafttal kezdődött.

Ilyen méretű franchise-ok esetében egy idő után mindig komoly fejtörést jelent átlátni a kánont, ezért a Régivágásúak most tesz neked egy szívességet, és röviden összefoglalva elmeséli a Starcraft eddigi történetét. Ha úgy érzed, lehetetlen vállalás lenne a klasszikus elé ülnöd és még a Youtube-on sincs kedved 4-5 órát eltöltened, most induló sorozatunkat neked találtuk ki!
A legtöbb, amit tehetünk mesénk elején, hogy a cselekmény kibontása előtt vázoljuk a politikai térképét a Starcraft világának. 2499-ben járunk, a Terranokként emlegetett emberi telepesek pedig a Tejút egy, a Földtől távol eső szegmenségben, a Koprulu szektorban élnek, teljesen elszakadva az anyaföldtől. Történt, hogy pár száz évvel korábban a földi hatalom szelektálni kezdett lakosai között; a politikailag kompromittálódott személyeket és a közönséges bűnözőket hatalmas hajókra terelte és elzavarta őket a kozmosz mély végtelenébe. Ezek a hajók, finom hibernálásban tartva utasaikat (mely során néhányan pszichonikus energiát kezdtek termelni), elringatóztak a csillagok között néhány évet, majd fáradtan elhasaltak egymáshoz közel eső bolygókon. Az ebből kifejlődött települések egy ideig elcsatározgattak egymással, majd történetünk előtt pár évvel megalakult a Terran Konföderáció és úgy döntött, hogy itt az ideje kipróbálni a klasszikus, zsarnoki hatalomgyakorlást, melynek központja Tarsonis lett. A többi 12 emberi kolónia hamar fejet hajtott a rendszernek. A periférián élők – a vidékiek sci-fis megfelelői – beérték némi bajusz alatti pufogással, akik pedig ennél tovább merészkedtek, mint például Korhal lakosai, azok egy kiadós atom-szőnyegbombázást kaptak az arcukba.


Ilyen, nem minden politikai feszültségtől mentes környezetben érkeznek meg a Protossok, akik mindenfajta előrejelzés nélkül porig égetik Chau Sarát, az egyik peremvidéki világot. Félő, később a szomszédos bolygót, Mar Sarát is hasonló képen ölelnék magukhoz ismeretlen, lenyűgöző fegyvereikkel, a Konföderáció karanténba zárja a bolygót és elrendeli, hogy a helyi arcok szépen szedjék össze magukat és gyülekezzenek a puszta közepén, megkönnyítve ezzel a később esedékes evakuációt.
Fontos, hogy megértsük: a ’90-es évek végén járunk, a videó játékok viszonya a játékos személyével eltérnek a most megszokottól. A fejlesztők igyekeznek arctalan, névtelen hősként beintegrálni minket a cselekménybe, hogy azt érezzük, mi magunk is a történet részesei vagyunk. Később ez a késztetés megszűnik és inkábba filmszerű történetmesélés veszi át a terepet. Ennek köszönhetően az itt általunk képviselt parancsnok nem kerül később említésre. A legegyszerűbb, ha úgy meséljük történetünket tovább, mintha nem is léteztünk volna!
Jim Raynor, a helyi marshall magára vállalja a lakosság összeterelését, közben pedig értetlenül csóválja a fejét: furcsa, rovarszerű idegen lények tanyáznak itt-ott. A telepesek képesek velük felvenni a harcot némi áldozat árán, az egész mégis túl zavaros. Nem is olyan rég derült ki, hogy az ember nincs egyedül az univerzumban, most pedig egy másik faj, ami nem az égből pottyan alá, sőt, esetenként a földből tör elő, fenyegeti őket. A különös lények az egyik mar sarai települést szinte teljesen bekebelezik és mikor Raynor úgy dönt, meg kell mentenie honfitársait, a konföderáció nyugalomra inti. Edmound Duke tábornok közli, a helyi milícia maradjon veszteg, ők majd kezelik a helyzetet. Raynor fittyet hányva a központi hatalom utasítására, a szomszédjai iránt érzett aggodalomból és persze a demonstratív hősiesség kecsegtető ego tripjéből kifolyólag megy és megmenti a telepeseket. Ennek során kénytelen porig égetni egy Parancsnoki Központot, amit láthatólag megfertőztek az idegen lények.

A Konföderáció persze túlreagálja a dolgot. Jimmy vállveregetés helyett bilincset kap és egy közeli börtönhajóba zárják, az evakuációt lefújják a srácok, a telepesek pedig magukra maradnak a puszta közepén. A települések elkezdenek a fura lények, a mostanra zergre keresztelt dögök martalékává válni, a milícia pedig kétségbeesetten próbál helytállni.

Itt lép be a képbe Arcturus Mengsk, aki a túlélés alternatíváját ajánlja fel. A Korhal Fiai szervezetet képviseli és közli velünk – velünk, akik ’97-ben még külön entitás voltunk, a parancsnok – hogy szívesen megment minket, persze csak ha vállaljuk, hogy ezáltal törvényen kívüliekké válunk a Konföderáció szemében. Mengsk meggyőzően érvel, és kellemesek az önreflexiói. Tudja, hogy terrorszervezetként tartják őket számon, de úgy véli, hogy az életmentő expedíció pozitívabb benyomást tehet, mint a reggeli híradó.

A Korhal Fiainak szállító hajói az utolsó pillanatban érkeznek meg és mentik meg Mar Sara telepeseit, közben pedig Raynort is kiszabadítják a börtönhajóból. Mengsk, ünnepelt hősként arra kéri újdonsült csatlósait, hogy a bolygó elhagyása előtt tolják szét a környéket a helyi konföderációs bázison és szerezzenek meg minél több belső információt a zsarnoki rendszerről.

Raynor vezetésével ez a környékszéttolás meg is esik, azonban a folyosókon történő gépfegyver ropogtatások közepette nem csak emberi ellenfelekkel találkozik a csapat. Felnyitnak egy termet, ami Zergektől hemzseg. Az idegenek kiterítése után megrökönyödésüknek adnak hangot a srácok, Mengsk pedig tovább fűti a kedélyeket: elmondása szerint nem újdonság mindez, ő már egy évvel korábban is látott zergeket konföderációs laborokban, telepeken. A helyzet fokozódik, az alakulat még kiürít pár tárat, megszerzik a fő komputerből a szükséges adatokat és maguk mögött hagyják először a bázist, majd az egész bolygót.


Néhány órával a Korhal Fiai által levezényelt evakuáció után megjelenik a Chau Sara pusztulásáért felelős protoss flotta és a testvér bolygó sorsára juttatja az ekkor már zerg uralom alatt lévő Mar Sarat.

Hőseink igyekeznek feldolgozni a tényt, hogy az emberiség nem egy, hanem rögtön két új fajjal találta szembe magát, majd Mengsk vezetésével úgy döntenek, ez a legkézenfekvőbb alkalom arra, hogy nyílt lázadást szítsanak a Konföderáció ellen. Nincs nehéz dolguk. Az eddig elnyomásban élt peremvidéki világok szívesen lépnek fel nyíltan a rezsim ellen, a katonai ellenőrzés pedig széttagolódik az idegen lényeknek köszönhetően.

Raynort Antiga Prime-ra küldi Mengsk, hogy ott, kiegészülve másodtisztjével, Sarah Kerrigan hadnaggyal, elősegítsék a helyiek lázadását. A két hős, röviddel azután, hogy Kerrigan felhívja rá a figyelmet, telepatikus képességeinek köszönhetően tökéletesen tisztában van vele, hogy Raynor róla fantáziál, a Mengsk féle lázadás dinamikus duójává válik. Romantikus viszonyuk csak sejthető a játékos által, ezt azonban később, a Starcraft 2 úgy teszi egyértelművé, ahogyan az HBO szokta a Game of Thrones kapcsolatokat. Az elmúlt pár évben kibontakozott cselekményből jól sejthetjük, hogy ezek ketten bizony annak idején csúnyán összekavarásztak!

A bolygó lázadása túl jól sikerül, a Konföderáció pedig kedvenc tábornokunkat, Duke-ot küldi utánunk. Az öreget azonban még bolygókörüli pályán levadásszák a jelek szerint űrutazásra is képes zergek, így zászlóshajójával, a Norad II-vel kényszerleszállást hajt végre Antiga Prime-on. Raynor, ahelyett, hogy pánikolna a zerg jelenlét miatt, az édes kárörömnek enged teret, Mengsk azonban újabb meglepetéssel szolgál. Arra kéri Mara Sara egykori marshallját, hogy mentse meg a tábornokot. A lázadók vezetője arra játszik, hogy Duke kimentésével értékes új szövetségest nyerhet az ügyük. Jim nem minden szájhúzás nélkül, de kimenti egykori ellenlábasát, a konföderáció pedig megelégeli az Antigán kialakult helyzetet és egy tekintélyes katonai erőt küld oda, hogy rendezze sorait.


A Mar Sarai bázisról lenyúlt adatokat mostanra sikerül dekódolni, a kinyert információ pedig sokkal izgalmasabb, mint egyszerű fegyverleírások. Fény derül a következőre: a zergeket pszichonikus energiák vonzzák és mivel a Koprulu szektor lakosságának egy kis százalékában jelen van ez a fajta energia (köszönhetően a sok éves hibernált űrutazásnak, amit felmenőik megéltek annak idején), így az emberiség izgalmas prédának tűnik a szemükben. A közelmúltban ezt felismerte a Konföderáció és létrehoztak egy szerkezetet, ami képes felerősíteni a pszichonikus jelet és adott helyre csalogatni a zergeket.

Mengsk teóriája a következő: a Konföderáció hatalmának további szilárdítására kívánja használni a zergeket, oly módon, hogy a kétes lojalitású bolygókra csalogatja őket, majd hősiesen megmenti azokat. A rezsim nyilván nem számolhatott előre két tényezővel az egyenletét illetően: a továbbra is rejtélyes protoss faj és a Korhal Fiai által tüzelt lázadás nem voltak benne a pakliban.

A konföderációs csapatok túlerőben vannak, így Mengsk úgy dönt, itt az ideje a lenyúlt tervek alapján saját pszichés zavarót építeni. Kerrigant kéri meg, hogy helyezze el egy olyan ponton, ahol a megérkező zergek a legtöbbet árthatnak az ellenfélnek, lehetőséget adva a lázadónak, hogy lelépjenek a bolygóról.
Kerrigan az első pillanattól fogva szkeptikus a zergek bevetését illetően. A háttértörténete szerint ő maga egy konföderációs katonai játékszer volt, egy Szellem. Magas pszichonikus energiájának köszönhetően kiskorában felfedezték és gyilkoló géppé formálták. Később Mengsk szabadította őt fel, innen az iránta érzett végtelen lojalitása. Úgy érzi azonban, hogy bármilyen szörnyű is legyen a Konföderáció bűne, senki sem érdemli meg, hogy zergeket eresszenek a nyakába.
Kerrigan vonakodva, de elhelyezi az eszközt az ellenfél csapatai közelében, a bolygóra özönlő zergek pedig kizökkentik a blokádot, így hőseink megmenekülnek. Ezt követően megérkezik a menetrendszerű protoss tisztító flotta, akik jó szokásukhoz híven felégetik az egész bolygót.

A Korhal Fiai a zerg féle marcangolást és a protossok támadásait kihasználva szektor méretű lázadást robbantanak ki, Mengsk pedig egyenesen Tarsonist célozza meg. A csapat Duke-al és a helyrepofozott Norad II-vel kiegészülve kezdi megbontani Tarsonis űrállomásain található védelmet, aminek nehéz dolga van helytállni. Az öreg tábornok az összes védelmi rutint és protokollt ismeri és kész kihasználni azokat, hogy hogy a főváros ostroma sikeres legyen.

Ha az ebből fakadó taktikai előny nem lenne elég, Mengsk egy komolyabb power trip keretein belül úgy dönt, ismét beveti a zavarót. Nem kér sem Kerrigan, sem Raynor óbégatásából. Úgy érzi, itt az ideje végleg eltörölni a Konföderációt a Koprulu Szektorból, ehhez pedig arra van szükség, hogy megsemmisítsék a kapitóliumot, kerül, amibe kerül.

A party további szereplői azonban gyorsabban reagálnak a szokottnál. Még mielőtt a zergek valódi csapást tudnának mérni a központra, befut a protoss flotta és arra készülnek, hogy a bolygó aprítása helyett a fertőként terjedő idegeneknek esnek. Mengsk ezt nem hagyhatja annyiban, így Kerrigant a protossoknak küldi azzal a paranccsal, hogy fékezze meg őket, amíg a zergek elég teret nyernek. Kerrigan továbbra is bízik mentorában, így dacára annak, hogy Raynor kikel magából, az akciót végrehajtják.

Röviddel azután, hogy a vörös szellem vezette alakulat megállítja a protossokat, a zergek elsöprő túlerővel hátba támadják őket. Kerrigan erősítést kér, Mengsk azonban látva, hogy terve virágozni kezdett és a bolygó lassan összeroppan a támadó erőktől, visszavonulót fúj, hátrahagyva másodtisztjét, akit csapatostul eltipornak a zergek.

Raynor teljesen megborul társának elvesztésétől és végleg kiábrándul Mengskből, aki szépen lassan hasonló zsarnokká növi ki magát, mint a rendszer, aminek a megdöntéséért küzd. Felismerve, hogy egyik ördögöt cserélte a másikra, Raynor hóna alá kapja Mara Saráról megmaradt bajtársait, kiegészülve más Korhal szketpikusokkal, deaktivál egy, a menekülésüket gátoló ion ágyút, majd megfújja Mengsk zászlóshajóját, a Hyperiont és hátat fordít Tarsonisnak.

A protoss flotta szintén visszavonul, Mengsk pedig sikerre viszi a lázadást, eltörli a Konföderációt és kikiáltja a Terrán Domíniumot, melynek ő maga lesz a császára, Arcturus Mengsk, ki első ezen a néven. A kampány végén a trónjáról üzen az emberiségnek. Arra bíztatja fajtársait, soha többet ne emeljenek fegyvert egymás ellen és együttes erővel vegyék fel a harcot az idegen lényekkel.

A történet vége úgy hagyja ott a terran fajt, ahogy találta. Elnyomó zsarnoki erővel a feje felett, ám ezúttal megspékelve két idegen faj fenyegetésével.

A Starcraft 2 szempontjából fontos mozzanatok a történetben:
  • Megismerjük Jim Raynort, aki először a konföderáció, majd Kerrigan elvesztése után Arcturus Mengsk ellen lázad fel. 
  • Megismerjük Sara Kerrigant, a konföderáció ex gyilkológépét, Mengsk másodtisztjét, aki elesik a tarsonisi csatában.
  • Megismerjük Arcturus Mengsk karakterét. A karizmatikus vezető először a megmentő angyal, a kampány végére pedig a zsarnok császár szerepében jelenik meg, miként megalapítja a Domíniumot és feláldozza Kerrigant.
  • Megismerjük Edmound Duke tábornokot, aki élete megtartásáért cserébe faképnél hagyja a Konföderációt és Mengsk kabinetébe csücsül át. 
  • Találkozunk a zerg fajjal, melyről kiderül, hogy különös vonzalmat érez a pszichonikus energiák iránt. 
  • Felszínes ismerkedésbe kezdünk a protosokkal, akik sokkal fejlettebbek, mint az emberek, és előszeretettel törlik el az életet a kolóniákról.
Sorozatunkat hamarosan folytatjuk a Starcraft második kampányával, mely a zergekre fókuszál. A Starcraft 2 záró kiegészítője, a Legacy of the Void november 10-én jelenik meg a boltokban.


--->

Gergely Szűcs

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése