Pages

The Leftovers 2x09 - Ten Thirteen


Hát ezért maradt Liv Tyler a sorozat mellett.

A The Leftovers szereplői közül egyértelmű, hogy ő a legismertebb név és talán kicsit furcsának tűnt, már az is, hogy sorozatozik, de az is, hogy egy ilyen kis szerepet elvállal. Nos azért, mert ilyen szerepből nem írnak túl sokat nőknek. Megből lett a második évad főgonosza, aki már az első etap során is gonosz dolgokat művelt, de akkor még csak egy végrehajtó volt, nem szellemi agytröszt. A második évad szerkezetében elég a karakternek egyetlen epizód, hogy a korábbi tudásunkra építve megtudjunk mindent, ami fontos róla, a nagy leszámolás előtt. 

Úgy kezdődik az epizód, hogy egy mellékhelyiségben szív némi kokót az arcába. Mesteri, Lindelof-os húzás, ami összeköti őt más híres filmes főgonoszokkal, másrészt pedig előre jelzi azt a folyamatosan növekvő ingerküszöböt, ami őt és ezzel párhuzamosan a vele vezetett Bűnös Maradékot is hajtja és fontos lesz a jövőre nézve. Amennyiben az eltűnések egyszeri alkalommal történtek, izoláltan, akkor tovább tud lépni az emberiség pusztán azért, mert egy idő után kihalnak azok akik átélték és ezzel egy életre lelki nyomorékok lettek. A The Leftovers az eltűnéseket az ultimate metaforaként használja és könnyen behelyettesíthetjük a holokausztot vagy a terrortámadásokat, nagy közösségeket érintő megmagyarázhatatlan traumákat. Azoknál az emlékezés szerepe teljesen máshogy működik, hiszen pontosan azért kell őket a kollektív tudatban tartani, hogy növelni tudjuk az esélyét annak, hogy soha többé nem történnek meg. De a The Leftovers eltűnéseiről semmit sem tudunk ezért az egyetlen lehetséges továbblépés az lehet, ha az egész egyszerűen csak kikopik az emberek emlékezetéből és csak úgy marad meg az emberekben, ahogyan a személyes tragédiákat kezelik. Szeretteink elveszítése az élete része volt mindig is. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy milyen könnyen taccsra vágott egy egész világot az, hogy nem kaptak magyarázatot.

Az epizódban ez vissza is köszön. Isaac mondja a hozzá érkező Megnek, hogy szerencsés az édesanyja halála miatt, mert legalább pontosan tudta, hogy mi történt vele, így könnyebb továbblépni. Arról mondjuk nem beszél senki, hogy mennyivel könnyebb továbblépni egy ilyen teljesen véletlenszerű halálon, mint ahogyan az édesanyja meghalt. Azért sem, mert Megnél ez teljesen mellékes és itt a kokainhoz térhetünk vissza, mert ez is azt jelzi, hogy még azelőtt szétcsúsztak már a dolgok, hogy meghalt volna az édesanyja. A párhuzam Tommal adja magát, benne is tátongott egy hatalmas űr, amiről a kokain valószínűleg segített megfeledkezni, de aztán a hatalom és a Bűnös Maradék kombinációja még a fehér pornál is sokkal jobb.

Ami feltűnő még az epizódban, hogy Megan nem dohányzik, amivel szintén ki akarják emelni a mezei szektatagok közül. A kokaint azért nem tudom itt felhozni, mert jelenkori jelenetekben már nem látjuk, hogy élne vele, ezért gondolom, hogy jelenlegi helyzetében már nem is indokolja semmi,  hogy szippantson. A másik, ami egy érdekes megoldás és már a harmadik epizódban is felhívta rá a rendezés meg az operatőri munka a figyelmet, hogy Meg ugyan fehér ruhát visel, de közel sem olyan béna munkásat, amiket az első évadban megszoktunk a szekta tagjaitól. Ott szinte angyali volt a jelenlét, most pedig már hipszternek hat a szabadon hagyott bokával és még messzebb kerül a bakancsos Pattitől, akit az első évadban láttunk. Ez nálam mind annak a jele, hogy itt Bűnös Maradék 2.0-t látunk, amire azért van szükség, mert minél több idő telik el anélkül, hogy emberek eltűnnek annál kopottabb az emlék és annál durvább eszközökre van szükség, hogy megkeserítsék az emberek életét.(És nekik is egyre nehezebb lesz megmagyarázni a saját létezésüket.) Plusz ha mindig ugyanazt csinálják és ott állnak egy idő után nincsen már hatásuk, pontosan úgy, ahogyan az emberi szervezet is reagál a drogra. Egy idő után feljebb megy az ingerküszöb, ezért valamit tenni kell.


Meg az eddig tabunak számító gyerekek felé fordul, illetve minden eddiginél jobban összeköti a Bűnös Maradék tevékenységét a terrorizmussal. Nyilván fogalmam sincs, hogy Lindelof akarta-e kommentálni a jómódú nyugati családokból az Iszlám Államhoz csatlakozó embereket, de lehet egy kicsit sikerült. A másik pedig, hogy hiába jól ismert szimbólum számunkra a hamis kézigránát, simán hihető volt, hogy az busznyi kisgyerek most felrobban. De Megannek csak arra van szüksége, hogy emlékeztesse az embereket, hogy megtörténhet. Bármelyik nap előfordulhat, hogy a gyereked egyszer csak nem jön haza az iskolából, mert valami idióta fegyveres besétál oda, és lövöldözni kezd. Ezt a fajta félelmet, ami jelenleg az Egyesült Államokban egyre csak növekszik, tökéletesen kapja el a sorozat. Saját mitológiája pedig nehezen kikezdhető, látunk Bűnös Maradék 1.5-öt és 2.0-t is, ott vannak az emberek, akik civil ruhában vannak, de nem beszélnek, Meg pedig már igazából semmihez sem ragaszkodik a szokásos külső ismertetőjelekből. 

Megan azt mondja Tomnak, hogy azért erőszakolta meg a harmadik epizódban, mert teherbe akarta ejteni. Ennél bővebb magyarázatot nem kapunk, ami az epizód egyik legnagyobb rejtélye, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezzel a finálé még fog foglalkozni. Az én saját megoldásom a helyzetre, hogy elsősorban ez is a badass villain építésének volt egy fontos építőkockája, ha Meg férfi lenne, akkor teljesen egyszerű lett volna nemi erőszakon keresztül megmutatni a romlott oldalát, így hogy nő egy fokkal trükkösebb, de azt hiszem az volt a lényeg, hogy nőket is lehet így ábrázolni, ne mindig csak áldozatként szerepeljenek a képernyőn.

Tom szerepe az epizódban némileg csalódás, ahhoz képest, hogy mennyire vártam, hogy végre kiderüljön mi van vele, igazából a lehető legtipikusabb választ kaptuk rá. A Holy Wayne utánzás ugyanúgy nem hozott békét a lelkébe, mint bármi más korábban és emiatt ki is fakad az édesanyjának, a jelenetből pedig nyilvánvaló lesz, hogy bármennyire is azt láttuk, hogy Kevinnel nagyon professzionálisan tudott Laurie a helyzethez viszonyulni a saját és fia érzéseit elhanyagolta és nem sikerült a valósággal szembenézni. A dráma szempontjából persze elsőrangú ami történik és a második évad a töredezettsége, illetve a kevés epizód ellenére is nagyon koherens egészet alkot. Bármi is történjen majd a fináléban, a drámai hatást sikerült azzal növelni, hogy Tom árulja el Kevint és Norát Megnek. És ugyebár már Laurie is a hídon belül van szóval minden adott a vad évadzáráshoz.

***

Személyes kudarcként élem meg, hogy az első epizódok során olyan szépen vezettem le, hogy az eltűnések biztosan nem valódiak, és mennyire adja magát, hogy a Bűnös Maradék tagjai rabolják el a lányokat azért, hogy lerombolja a mítoszt, amit Jardent körülveszi. Az mondjuk nem merült fel, hogy a lányok maguktól akarnának csatlakozni, mert annyira elhittem az egy rész alapján, hogy ezek a lányok mindenben a Mapletonban megismert tiniknek az ellentétei, hogy fel sem merült bennem, hogy önként és dalolva játszák el a saját eltűnésüket. A flashback, mint olyan használata talán egy kicsit túlzás Megnél, vagyis a bajom még mindig azzal van, hogy John miért pont akkor döntött úgy, hogy leégeti Isaac házát, aki nyilvánvalóan sokkal régebb óta elkezdte már a mágikus tevékenységet, de addig valamiért nyugiban hagyta őt dolgozni. Az idővel kapcsolatban ez a legfurcsább, illetve, igazán kíváncsi lennék, hogy a rövid padon töltött beszélgetés után hogyan kezdték el tartani a kapcsolatot és hogyan döbbentek rá arra, hogy mennyi közös van bennük. Valószínűleg ez is olyan mint a törött ceruza és nem igazán foglalkozik már ezzel a sorozat. Pedig Evie esete még igazán érdekes lenne, pláne párhuzamban Michael-lel, akinek sablonos módon talán ugyanarra kell a vallás, mint az ikertestvérének a Bűnös Maradék? Ezzel még jó lenne foglalkozni, de félek nem lesz rá idő.

Arra a spekuálcióra pedig, hogy mi Megan terve nem tudom érdemes-e karaktereket pazarolni. Egyes vélemények szerint az előző epizódban mikor Kevinre rákerült a hídon a kötél volt még ott 3 másik is, ami azt jelezheti előre, hogy a lányok a hídra fogják felkötni magukat? Mondjuk ehhez nem tudom, hogy miért kellett Megannek saját szemével megnéznie a hidat. A másik ami szóba jöhet, hogy mondjuk a híd felrobban, vagy az őröket meg a kerítést robbantják fel, hogy bárki be tudjon menni oda. Túlságosan hangsúlyozták a parkot, ami megvédi Jardent ahhoz, hogy annak ne legyen jelentősége. Ezek után már csak az a kérdés, hogy nem lesz-e túlságosan kiszámítható, hogy az első évad végéhez hasonlóan megint egy város megnyomorításáról fog szólni a finálé. Ezek után szívesebben venném, ha a buszos akcióhoz hasonlóan csak valami jelképesebb dolog történne, ami csak emlékeztet minket a terrorizmusra, nem konkrétan az.

Egyéb felfedezések:


  • #AusztráliaFigyelő: Kezdem azt hinni, hogy velem van a baj. 
  • Valószínűleg az epizódban történő zenehasználat is tudatos, de ezúttal nem olyanokat használnak, ami egyértelműen a sorozat alaptémájával foglalkozik valamilyen aspektusból. Meganhöz köthető diszkózene van, ami talán szintén a villain státuszához kell.
  • A kövezés szintén egy utalás az előző évadra, hogy igazából értelmetlen kegyetlenkedés, és egy újabb momentum amiből az derül ki, hogy Megan mennyire elszánt és durva, illetve, hogy vannak dolgok, amik tetszenek neki a Bűnös Maradék repertoárjából.
  • Hiányoztak már az arcba döngölt modoros metaforák, de ezúttal kaptunk kettőt is. Az egyik, ahogy a városnézésen elmagyarázza, hogy az október 14.-én történt robbanásból eredeztethető lyukat a város meghagyta emlékeztetőül a történtek miatt. A másik pedig a kiskutya, amit kiraknak az út szélére. Tom a legnagyobb kivert kutya, aki gazda nélkül, egyedül nem képes rájönni, hogy mi értelme van a létezésének, mindig mástól várja. Ami szintén egy okos kommentár arra, hogy vannak emberek, akiknek ezt az űrt betölti a vallás. Mások pedig soha nem találják meg és szép lassan felemészti őket.
  • Liv Tyler nagyon jó volt mindvégig az epizódban, de szerintem a megjátszott lelkesedés meg boldogság messze a legügyesebb pillanata. Plusz apróság, de míg a flashbackekben látjuk kifejezetten öregesen öltözik. Valószínűleg ez is finom utalás arra, hogy korábban elzárkózott attól a hatalomtól is, ami a testéből fakadt.

Gabor Foldi

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése