Pages

The Leftovers 2x05 - No Room at the Inn


Matt Jamison az eddigi 15 részben nem töltött olyan sok időt a képernyőn, mint egy főszereplő, mégis a nézők szívéhez nőtt. A második évadban ez különösen fontos, hiszen nincsenek kiemelt karakterek, akik minden részben szerepelnek. Aki „saját epizódot kap” az már fontos. A hangsúly a világon van, amiben játszódik a The Leftovers. Ezzel pedig nagyszerűen adja át azt az érzést, amit mindenki megtapasztal a saját életében: főszereplőnek hisszük magunkat a saját történetünkben és hozzánk képest mindenki mellék– vagy vendégszereplő, de közben mi is mellékszereplők vagyunk más életében. A világot pedig ezek a mozaikok alkotják, ezzel az ugrálással pedig egy nagyon tömény élmény tud lenni a sorozat még úgy is, hogy az amit nagy központi szálnak tekintünk, igen lassan halad. Ezekben a csökkentett képernyőn töltött percekben is el tudják érni a készítők, hogy a szereplők életre keljenek és szurkoljunk nekik mikor épp az ő történetük a soros. Ebből különösen kiemelkedik Matt, a hit embere, akinek a jóindulatát még ez a gonosz világ sem képes letörni.

Amit az első bekezdésben írtam, az nem teljesen újdonság, de azt gondoltam, belefér némi önismétlés, ha már a sorozat is olyan nagyszerűen játszik az újrameséléssel. A főcím előtti jelenetsorban ezúttal azt látjuk, hogy Matt minden egyes napja ugyanúgy telik: bekapcsol egy dalt, kiüríti a felesége vizeletét, reggelizik, újranézi, hogy hátha éjszaka (újra) felébredt-e Mary, majd elmennek a boltba. Kiváló megoldás, ami visszaadja, hogy milyen élete is van a tiszteletesnek a kómában lévő felesége mellett, azt hogy ettől nem csügged és azt is, hogy mennyire hisz a rituálékban. A végén az egész kap egy csavart, mikor kifakad a feleségének: ekkor elmondja, hogy azért csinálja folyton ugyanazt, mert az első napon, mikor megérkeztek felébredt és abban bízik, hogy a körülmények tehettek róla, szóval ha megpróbálja újra és újra reprodukálni azt a napot, akkor talán újra beszélni fog hozzá a felesége.

Ezzel pedig csodásan lefestik a karaktert és azt is, amit történni fog az epizódban. Matt a hit embere és meggyőződése, hogy bizonyos cselekedetek a kívánt eredményhez vezetnek. A hit maga arra épül, hogyha valamit az előírásoknak megfelelően csinálunk, akkor annak bizony meglesz a jutalma. A biblia elég részletesen felsororolja, hogy milyen feltételek mellett lehet a poklot elkerülve a menyországba kerülni. Gyakorlatilag egy használati utasítás az élethez. Ezek után érthető, hogy miért gondolja azt, hogy az ő cselekedetei hatással voltak a felesége állapotára is. Mikor később kiderül, hogy terhes, engem annyira elkapott ez a bibliai vonal, hogy azt gondoltam Mary szeplőtlenül esett teherbe (a név kötelez) és majd ez lesz valahogyan metaforája az eltűnéseknek. De szinte rögtön kiderül, hogy mikor megérkeztek és Mary újra magánál volt, akkor viszonylag hamar a lényegre tértek és úgy tűnik a sok évnyi hiábavaló próbálkozás után, sikerült gyermeket nemzeniük.

Innentől kezdve a bonyodalmak adják magukat, hiszen senki nem fogja neki elhinni, hogy néhány órára magánal volt a felesége, ő akkor szexelt vele, azóta viszont megint nincs magánál. Az egyik első felmerülő kérdés az, hogy vajon a szex és az állapota között van-e valamilyen összefüggés? Vagy tényleg egy teszt volt, ahogyan ő is érezte? Az is a teszt része volt, hogy míg feléled, akkor rögtön lefekszik-e vele? Így kapott is, meg el is vettek tőle, hiszen a saját gyermek hiánya nagy szívfájdalma volt, így Jarden elhozta neki ezt a csodát, de milyen áron? A rész végi cselekedete pedig azt sugallja, hogy úgy érzi bűnbánatot kell tanúsítania, amiért szexelt a feleségével? Vagy lehet mégsem volt magánal, csak akkor is halucinált, mint mikor megtámadták az út szélén? Lehet azért vállalja a BŰNBÁNAT feliratú bitófát, hogy a nép szemében vezekeljen? Szerintem a biblia nem ír semmit az olyan bűnökről, amit nem követett el az ember. De ha nem is a szexről van szó, akkor vajon mit tett, amiért úgy érzi eljött az ideje?



Matt abban bízik, hogy felébred Mary és elmondja mindenkinek, hogy a gyermek egy olyan aktus során fogant, amihez ő is a beleegyezését adta és onnantól minden a legnagyobb rendben lesz. Elég merész terv, pláne annak függvényében, hogy a sorozat további megjegyzésekkel igyekszik aláásni a bizalmunkat. A látogatói központban két random ember is puszta ránézés alapján többet tud, mint az normális lenne; az egyik azt mondja, hogy a felesége csak megjátsza magát, a másik pedig alátámasztja Matt félelmét arról, hogy ha kint maradnak, akkor a kisbaba meghal és még a kicsi nemét is elspoilerezi. Tizenöt rész alapján a sorozat világa valahogy úgy néz ki, hogy ott van benne a különleges földönkívüli erő, de közben időről időre bebizonyítja, hogy az emberi hit, ugyanolyan erős tud lenni. Ezért sokszor belefér, hogy nem is kell megerősítés mondjuk Wayne-nek vagy az őt koppintó Tomnak az erejéről. Ha az emberek hisznek benne, az bőven elég. Ugyanerre volt példa, azt hiszem Reggie esete, ahol fogalmunk sem volt arról, hogy mi történt, mit tudott az a bizonyos evező, vagy ki az a Brian, de ha Matt beleadott mindent és azt kiáltotta, amit kértek tőle, akkor rögtön elérte a kívánt hatást és nem tudni, hogy a földönkívüli, vagy Reggie hite, esetleg a véletlen miatt.

A bűnbánás és a vezeklés ott volt minden sarokban az epizódban és nem tudott nem eszembe jutni, hogy ezt mégiscsak az a Lindelof írja, aki rengeteg rossz érzésen ment keresztül a Lost fináléja után. Lehet csak én látom bele, de mintha ott lett volna, hogy a bűnbánás valójában csak az egyénen belül működik, a tömegre nem tud hatni. Ha bevallotta volna, hogy megbánt néhány kreatív döntést a Losttal kapcsolatban, akkor ugyanúgy nem hozott volna megnyugvást a tömegnek, mint azzal, hogy továbbra is kiáll az epizód és a döntései mellett. Ennek ellenére azok a bizonyos álmatlan éjszakák ott voltak ebben az epizódban is, vagy csak könnyű belemagyarázni, vagy az egész sorozatot valójában a Lost utáni lelkiállapota hozta létre. 

Lehet ez már lerágott csont a sorozat kapcsán, úgyhogy remek alkalmat nyújt, hogy kicsit beszéljünk még az önismétlésről, mert a mostani epizód is mesterien bánt vele. Eleve azzal, hogy Matt megint egy olyan helyzetben került bajba, hogy félrehúzódott az úton segíteni valakinek már kimeríti ezt, de végig egyértelmű volt, hogy Mattel mindig valami rossz fog történni. Erre szintén rájátszott az epizód és minden egyes alkalommal óriási kő esett le a nézők szívéről, mikor mégsem ütött ki balul a dolog. De ezt az érzést hamar átvette az a gyanakvás, hogy akkor biztos valahogyan máshogy fognak elromlani a dolgok és szinte mindig így is lett. De ez az erős érzemi hatás, amit a nézőből ki tud váltani a The Leftovers messze a legnagyobb fegyvere és egyáltalán nem kis teljesítmény, hogy olyan szereplők esetében is működik, akik csak ritkán tűnnek fel a képernyőn. Mikor a csomagtartóban csempészte be őket Nora és Kevin a szívem szinte kiugrott a helyéről, de végül alaptalan volt félelem és gond nélkül bejutottak Jardenbe, hogy aztán Matt meggondolja magát és visszasétáljon, karszalag nélkül a táborba. A sorozat egyszerre izgalmas és kiszámíthatatlan, miközben nem idegeníti el a nézőket a légbőlkapott vagy átgondolatlan megoldásokkal.

Egyéb felfedezések:
  • #AusztráliaFIgyelő: Egymás után a második epizód, amikor nem kapunk utalást? A készítők nem akarták ezt túlzásba vinni, vagy megint elsikklottam a lényeg felett.
  • Ez egy igazán kiemelkedő epizód volt, de simán megvan az esélye, hogy évadon belül sem kerül be a TOP3-ba, olyan erős eddig a második etap.
  • Az örökbefogadás az első rész cold openje miatt azt hiszem fontosabb téma és most itt volt a kisgyerek, akit örökbe fogadhatott volna Matt, mégis inkább lepasszolta Johnnak.
  • Ha már itt tartunk, elég klasszul működik a karma Jardenben, nem igaz?
  • De mi a helyzet a kecskékkel? Érik egy kecskékkel foglalkozó heti rovat is?
  • A készítők kihozzák a maximumot a rövid ideig feltűnő többi szereplőből. Ami legalábbis Johnt illeti a Matt által megfogalmazott kérdések kritikusok a személyével kapcsolatban. Egyértelmű, hogy van valami súlyos gondja a földönkívülivel és szinte boszorkányüldözést folytat, hogy kiírtsa őket Jardenből. De miről lehet szó? (A személyes tippem, hogy John eltűnt, de vissza is jött.)
  • A tábor egy igazán zseniális mikrokörnyezet és nem csak a teljesen hétköznapinak számító félmeztelen nők miatt. Az egyik érdekesség az ottaniakkal kapcsolatban, hogy nem mindenki akar mindenáron bejutni. Illetve, ahogy láttuk, aki akar az még viszonylag könnyen be is tud jutni. Legalábbis azt hiszem, hogyha nem jön az özönvíz, akkor Matt és Mary bejutottak volna a csövön keresztül.
  • Ha már a tábornál tartunk, ha tippelnem kellene, akkor a kiindulási alap ehhez Nora New York-i látogatása volt, mikor a tüntetésen mindenféle fura szerzetet láttunk az utcán. Engem legalábbis az itteni berendezkedés arra emlékeztet.

Gabor Foldi

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése