A múlthéten kezdődött szopóálarc folytatódik, most hogy Cole és Alison kerülnek a történet középpontjába szintén egy olyan epizódot kapunk, ami a sorozat címét adót viszony negatív következényeit mutatja be. Alison hamarosan exférjének az első saját fejezete is arról szólt, hogy összeomlott az élete, addig taxizik, amíg csak bírja, de mikor kimerült akkor sem hagyja abba, egy lakókocsiban lakik és közben nagyon szomorúan néz ki a fejéből. Ezek után igazból az ő fele még egy fokkal vidámabb is a héten, de ne szaladjunk ennyire előre.
Az epizód egy kerek egész történetet mesél el, ezúttal is tartózkodva attól, hogy egy jelenetet többször mutasson meg nekünk. Annyira kerek, hogy még a szimbolika is kijön, ha csak a jelenben játszódó eseményeket nézzük, akkor Alison az üres Cold Springs ágyból végül a sajátjában köt ki, Cole mellett. Nagyon sok minden történik közben, ami komplikálja a helyzetet, de a lényeg ennyi és itt az idő megemlíteni a szokásos mantrát: mivel tudjuk, hogy mi lesz a jövőben, ezért ez a húzd meg-ereszd meg kicsit veszít az erejéből. Azt mondjuk meg kell hagyni, hogy kilépni egy házasságból egyáltalán nem könnyű s mikor valaki olyan hirtelen veszíti el a lába alól a talajt, mint Alison, akkor érthető és logikus lépés a részéről, hogy a komfortot keresi. Mikor elbúcsúztak egymástól, akkor úgy tűnt a hangsúly Cole megnyugvásán van, aki végre megbékélt a ténnyel, hogy Alison nem jön többé haza. Most aztán látjuk is a továbblépésnek a jeleit, az, hogy most vele csalja meg valaki a férjét gondolom ennek a jele.
Szintén ezt támaszthatja alá, hogy a papírformának megfelelően Luisa iránt Cole elkezd érdeklődni, és ha tényleg belőle lesz a jövendőbeli feleség, akinek a menyegzője után Scotty Lockhart sajnálatos halált hal, akkor bizony övék az egyik legfurább ismerkedési történet valaha. Azzal indítanak, hogy Cole érkezik egy gyors kufircra a nő főnökéhez, majd mikor Cole megy meglátogatni az öccsét nem sokkal később, akkor ott pont az öltözködő Luisába fut bele. Mindketten hihetetlen cool módon kezelik a helyzetet, vagy csak Cole így emlékszik vissza rá, mindenesetre ez dominálja az ő epizódját, az hogy visszatér az exfelesége már csak egy kis extra.
Nyilván az egész helyzet még több adalékot ad ahhoz, hogy Cole-nak talán sokkal jobb indoka volt megölni az öccsét, mint bárki másnak. A rész egyik legviccesebb részlete, hogy Cole-nak azután sem mosódott le a kezéről Luisa száma, hogy valószínűleg összemelegedett az exfeleségével és pont mikor látványosan ránéz a tenyerére, akkor jelenik meg Scotty, hogy féltékenykedjen kicsit az említett hölgy miatt. Ebben a pillanatban a sorozat újra elsüti kedvelt fegyverét, hogy a részletekből az emberek mindig azt a történetet rakják össze, amit szeretnének látni, esélyük sincs az igazságra bukkanni. Múlt héten ugyanez volt, mikor Noah azt hitte, hogy a virág, a szétdobált fehérneműk és az akohol, mind annak a maradványa, hogy a gyermekeinek az anyja és egy ismeretlen a közös házuk minden egyes szobájában óriásit dugtak. A valóság ettől nem is lehetett volna távolabb, de ez Noahban fel sem merült. Scotty itt hasonló csapdába esik, de szerencséjére, hamar előkerül Alison, hogy egyértelművé tegye a helyzetet.
Ami miatt a Lockhart fivér sokkal izgalmasabb, az az üzleti terve, amiben az előző évadból olyan jól ismert Oscar éttermének átvételére épül. A rész végén látott flash forward megerősít minket abban, hogy egyszer tényleg átfogja venni a helyet Cole Oscartól, úgyhogy minden egyre inkább abba az irányba mutat, hogy a mi szakállas cowboyunknak sokkal több indoka volt eltenni láb alól Scotty-t, mint a hősszerelmes bestseller írónak. Abból a szempontból üdítő ez a változás, hogy végre halad előre a központi rejtély, amit sokáig a háttérben tartottak, de közben meg veszített a sorozat különlegességéből. Míg minden héten Alison és Noah volt a téma és erősen összefügtek a fejezetek, addig hétről hétre színesebb változatosabb utat járt be a sorozat és többször valamilyen zsáner irányba tolták el a hangsúlyokat, amik üdítő változatosságot és izgalmat kölcsönöztek a sorozatnak. A második évadban a The Affair a saját hangján beszél minden részben, ami nem tartalmaz annyi árnyalatot. Az epizódok kompaktak és valóban jót tett, hogy kaptunk két új nézőpontot, de összeségében többet veszített ezzel a sorozat, mint nyert.
Az ötödik epizód is egésznek érződik, de kicsit sikerült átesni a ló túloldalára azzal, Alison Cole-hoz megérkezve, gyakorlatilag összefoglal mindent abból, ami a saját részében fontos volt.
Yvonne végre elkezdi olvasni Noah könyvét és nem egyértelmű számunkra, hogy vajon tisztában van-e a személyes ihletetséggel, mindenesetre több mint valószínű, hogy erről van szó. Mikor kis késéssel megérkezik Alison, rögtön a szopórolleren találja magát, bármit csinál az nem elég jó. A helyzet eleve kínos, mert Yvonne szerette volna titokban tartani Alison előtt, hogy olvassa a kéziratot és elég csúfos kudarcot vallott. Robert szavaiból kiindulva azért, mert annyira tetszik neki a könyv. Lehet, hogy Noah iránt is érez valamit és ez is közrejátszik abban, hogy hirtelen mindennel megkeseríteni az asszisztense életét. Nem tudni, de mikor Alison beleolvas a könyvbe akkor azt látja, hogy az egész róla és a Noahval folytatott viszonyukról szól és bár hízelgőek a szavak, amiket olvas, de abban erősíti meg, amit a két öregtől is hall: ő egy megtestesült vamp, aki minden egyes férfit az ujja köré csavar. A sorozat showrunnere twitteren felhívta rá a figyelmet, hogy fogunk még részleteket kapni a könyvől és, hogy nagyon fontos, hogy ezt most Alison nézőpontjából láttuk, vagyis a sorozat gondolom később még igyekszik majd amellett érvelni, hogy nem ilyen egyértelmű az összefüggés a valóság és a regény között.
Alisonnál ismét az identitásválság a téma. Teljes egészében Noahra építette a jövőjét, de most hogy egy kicsit több időre eltűnik, már hirtelen nem is tudja mitévő legyen és visszamegy gyorsan az előző biztos ponthoz az életében, Cole-hoz. Az, hogy Yvonne-nál és Robertnél végzett munkája véget ér nem különösebben meglepő, így tudjuk, hogy miért volt érdekes, hogy Robert nézte őket messziről míg a medencében voltak. Azt viszont sajnálom, hogy végül a két öreg tényleg ennyire egyértelmű tükörképként funkcionáltak a számukra, az kapcsolatuk is egy viszonnyal indult, csak annyival volt súlyosabb a helyzet, hogy Robert előző felesége Yvonne barátnője volt. Örültem volna, ha a sorozat behoz olyan karaktereket, akik nem ugyanazon mennek, mentek keresztül, mint a főhőseink, de a készítők nyilván amellett vannak, hogy a sorozatban mindennek a központi témához kell kapcsolódnia.
Alison és Noah ki fognak jönni ebből a gödörből és még gyerekük is születik, de nem vagyok benne biztos, hogy hosszútávon a kapcsolati hullámvasút elég érdekes tud lenni. Ugyanez a helyzet Cole-lal és Luisával kapcsolatban. A lány az emlékekből tényleg kedvesnek és bájosnak tűnik, bár arra igazán kíváncsi lennék, hogyha Cole órákat ült ott a bárszékben egyedül, akkor pontosan miről is beszélgettek míg beesteledett, ha sötétedéskor is még az ismerkedés kezdeti szakaszában vannak? Persze itt is fel lehet hozni az emlékeket, attól még furcsa volt azt behozni, hogy Cole tényleg olyan sok időt töltött el a The End-ben.
Ami a jövőt illeti, a nyomozó nekem igazán nem hiányzott, ahogy Oscar sem, viszont Jon egy jó figura, úgyhogy igazán nem bánom ha őt többet látjuk a következő epizódokban. Már csak az a kérdés, hogy mekkora átfedés van azok között, akik lefekdütek Scotty-val és azok között, akik meg akarták ölni.
Egyéb felfedezések:
- The Affair címadó projekt: Ha Luisa és Cole ismerkedése nem lenne háttérbe tolva a Reunion miatt, akkor tök jó részcím lenne a How I Met Your Mother. Így maradjunk inkább annál, hogy „The End Where I Begin”.
- Alison nem olvasta el Noah első könyvét, hoyg fogalma sincs arról, hogy milyen író? Vagy ő tényleg nem nagyon olvas?
- De most pontosan miért baj, hogy Alison azt hozza ki a férfiakból, hogy hamar meg akarják dugni? Már megint a patriarchális társadalomnál tartunk, ami lenézni a nőket és a szexuális vágyaikat.
- Visszatért Alison biciklije és kaptunk hozzá metafora jelenetet, amiben azt gyakorolja, hogy el tudja-e engedni a kormányt anélkül, hogy elesne. (A válasz igen.)
- Helen jelenetében ki kell emelni Maura Tierney játékát, ami szokás szerint nagyszerű volt. Maga a monológ pedig egyáltalán nem úgy hangzik, mintha ő nem is akarta volna elhagyni a férjét, ha az nem csalja meg. Ilyenkor jól működik, hogy összecsúsznak a különböző nézőpontok interpretációi. Helen nyilván felnagyítja a dolgokat, Alison pedig örömmel szívja be a kifejezetten negatív dolgokat Noah-ról.
- Milyen érzés lehet arra hazamenni, hogy egy ismeretlen csóka épp a feleséged arcára élvez?
- Scotty az esküvőig vajon feldolgozza, hogy Cole csak elvette tőle Luisát?
- Mit rakott le a végén Oscar az asztalra? Valamit amitől Noah megmenekül, Cole pedig sáros lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése