Pages

Fargo 2x04 - Fear and Trembling


Még csak a negyedik epizódnál tartunk, de egyre kevésbé lehet arról panaszkodni, hogy túl gyorsan érnek össze a szálak. Persze Hanzee jó néhány nappal később tér vissza arra a bizonyos gofris helyre és még így is ott talál minden szükséges bizonyítékot ahhoz, hogy eljusson Ed és Peggy kocsijához. Ha ezt megbocsájtjuk a sorozatnak, akkor megállapítható, hogy az évad felépítése eddig remekül működik és minden egyes epizódban jelentőset halad előre a cselekmény. Ez pedig különösen bravúros, mert nagyon sok végén égetik a gyertyát a készítők, mégis jól egyensúlyoznak a különböző karaktermomentumok között miközben még tematikus egysége is van az epizódoknak.

Ezen a héten a múltban kezdődik az epizód és megnézhetjük, hogyan tette rá a kezét Otto az üzletre. Még a kis Dodd és segített neki! Ez több szempontból is remek választás. Először is a jellegzetes momentum a részben, ami az egész évadban is ott van, az a fenyegető jövő képe, ami úgy tűnik mindenkiért eljön. Ezt már az első epizódban felrajzolták a készítők, akkor azt írtam, hogy három család széthullását fogjuk figyelni, most pedig elkezdtek a törések feltűnőek lenni. A legszolidabb módon Betsy érintett, akinél a kemoterápia nem volt hatásos így az orvos azt javasolja, hogy vágjanak bele egy kísérleti kezelésbe, az hátha megoldást hozhat. A sorozat nem fél használni a képet, hogy igen most Betsyből kísérleti egeret csinálnak. Közben a Fargo a sötét téma ellenére humoránál marad és az egyébként tragikus helyzetet megtöri kicsit Lou és Betsy naív viselkedése, mikor megkérdezik, hogy a placebot vagy az igazi gyógyszert fogja-e megkapni.

Ezek a pillanatok fontosak a sorozatban pláne, ahogy egyre sötétebb területre téved.

Mint azt a bevezetőben említettem Hanzee talán kicsit túl egyszerűen vezeti vissza a nyomokat Peggy és Ed kocsijához, a lényeg, hogy a valóság kopogtat az ajtójukon és többé nem tudják magukat tévképzetekbe ringatni. Pedig a rész elején még arról veszekednek, hogy most melyikük álma a fontosabb és látható, hogy abszolút nem nyitottak a kompromisszumra és milyen rossz döntést hoztak akkor mikor azt gondolták, hogy megéri gyilkolni a közös jövőjük miatt. Ez a kapcsolat már azelőtt véget ért és észre kellett volna venniük, de nem tették, mostanra pedig már túl késő. Hanzee szaglászása odavonzza az autószerelőhöz (ami az egyetlen a városban?) Lou-t, aki így máris összerakta a képet az autóról és Ed furcsa viselkedéséről, tessék a sorozat igazán nem húzta túl ezt a szálat. 

Mikor Lou megjön hozzájuk, akkor látszik, hogy képtelenek úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne és nem tudnák mire vélni a seriff látogatását. A csend igazából már az előszobában elárulja őket, mindannyian tudják, hogy lebuktak, mégsem tudnak kilépni az ördögi körből. Miután Ed leszúrta Rye-t azt írtam, hogy ott lett volna egy utolsó lehetőségük arra, hogy megszakítsák a rossz sorozatot, de Lou arról beszél, hogy igazából még most is tudnának javítani a helyzetükön, ha bevallanának mindent. De tudjuk, hogy a Bolquist házasápár a tragikus hős szerepét tölti be a sorozatban, úgyhogy nem fogják tudni elkerülni, csak beteljesíteni a szomorú sorsukat. Itt csillog egyébként a Fargo választása, miszerint a központi ügy minden egyes szereplőjét igyekszik közel hozni a nézőhöz, mert ebben a jelenetben egyszerre érezzük, hogy miért képtelenek igazat mondani Bolquisték és sajnáljuk Lou-t, aki a morális közepe a sorozatnak és igyekezne jól cselekedni, de saját magától nem tud megmenteni senkit. 



Az igazán nagy csapást Gerhardtékra, illetve közvetve a családi üzletre mér az epizód. Azzal például, hogy Simone lefekszik Mike-kal elég komoly árulást követ el és hirtelen más megvilágításba került a megjegyzésem, hogy a lányok Gerhardtéknál át tudnák venni a stafétát. Az, hogy kiadta a saját nagyapját az ellenségnek ugyanis teljesen védhetetlen, de ez ugyanúgy aláhúzza Joe pontját arról, hogy miért is nem lehet igazán hatékonyan együtt dolgozni családtagokkal. Dodd magánakciója, amikor megverte a két kansasi verőlegényt, ugyanolyan felelőtlen volt, mint a viselkedése az üzleti találkozókon. Ha nem lenne rokon már elveszítette volna a jogát arra, hogy résztvegyen a komoly megbeszéléseken, de mivel családtag ezért nem lehet tőle megszabadulni. 

A sok tétovázás meg elhibázott döntés után Gerhardtéknak szembesüliük kell a ténnyel, hogy ugyanaz a soros vár rájuk, mint azokra, akiktől annak idején ők vették el a bizniszt. Csak mivel ez egy sorozat, ezért az egészet lassított felvételben látjuk, de Lou metaforája a vietnámi háborúból mindenre illik, amit csak látunk. Bolquistéknek vagy Gerhardtéknak már levágták a lábát, csak nem érzik. Nem kérdés, hogy ezek után a kezdeti ügy, ami az első részben indult 1 maximum 2 részen belül kifut és az első évadhoz hasonlóan a Fargo megint újra feltalálja magát az évad közben. Nem szabad elfelejteni, hogy egy mészárlás még mindig hátravan és még Ronald Reagenre is várunk. A tempó részről részre fokoztaosan nőtt, az eddigi méregetés helyét átvette az erőszak, még szerencsétlen Charlie is kiüríthetett egy tárat a semmibe. Ha ilyen tempóban gyorsulunk, akkor fejek fognak hullani és kérdés, hogy a félelmetes jövőt ki fogja megélni. 

Amire nincs senki felkészülve az eljövendővel kapcsolatban az a véletlen szerepe, ami már eleve a jelenlegi helyzet kialakulásához is nagyban hozzájárult. Most például úgy tűnik, hogy ha Bolquisték nem színlelik a balesetet, akkor nem hozták volna a fejükre a bajt, mert a garázsban lévő autót jóval nehezebb lett volna beazonosítani. Gerhardtéknál már kevésbé fontos ez, mert se Dodd se Simone nem a véletlen áldozata akkor, mikor jelentőset rontanak a családjuk helyzetén. Ezek után biztos, hogy a véletlen továbbra is fontos alakítója lesz a történéseknek, de szerencsére ettől a történetek nem veszítenek a súlyokból, pontosan egyfajta kiszámíthatatlanságot hoznak az egyébként elég profin szerkesztett sorozatba. Az ufókra például most is látunk finom utalást, mikor Hanzee a gofrisnál jár, de simán lehet, hogy ennél a konstans emlegetésnél több nem is történik az évadban. Az már egy mésik kérdés, hogy ezek után felesleges volt-e odatenni, vagy színesítette a különböző részeket, mert végig azt gondoltuk, hogy ez akár később még fontos is lehet. Ha egy sorozat ezt visszafogottan csinálja, akkor talán könnyebben megúszhat egy ilyet, mint a leghíresebb példa a Lost, ahol sikerült kicsit túlzásba esni és végül képtelenség volt felérni a rajongók vad elképzeléseihez. 

Egyéb felfedezések:
  • A végén szóló zene egész egyszerűen tökéletes választás. Bon Iver remekül illik a sorozathoz.
  • Arról, hogy Simone és Mike, hogyan jöttek össze nem derült ki semmi, ami kicsit furcsa választás. De itt sem szalasztottak el egy viccces pillanatot, ahogy a Kitchen testvérek a legnagyobb nyugalomban pasziánszoztak, miközben a főnök épp dugott.
  • Nagyon fontos, hogy sikerült Dodd karakterét jobban elhelyzni és oké, hogy nem annyira férfias meg minden egyéb, amit elmondtunk róla, de bizony jogosan várja el, övé legyen a trón. Csak közben azt nem látja be, hogy az ő képességei arra vértezik fel, hogy verőlegény legyen és nem arra, hogy keresztapa.
  • A sorozat ha már fontosabb szerepbe tesz egy indián szereplőt, akkor természetesen ad neki egy monológot arra, hogy elmondja milyen szörnyűségeket kellett átélnie a saját csapatai miatt a vietnámi háborúban. És még így azt mondja, hogy hiányzik neki.
  • Ha egy kapcsolati konfliktusnál arról van szó, hogy ”You talked, and I talked” akkor elég nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben.

Gabor Foldi

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése