A The Leftovers-t már az első évadában is sokan hasonlították egy Stephen King regényhez, hiszen egy globális katasztrófát egy vidéki kisvároson keresztül dolgozott fel és mindent átitatott a természetfeletti gondolata. A második évadban erre rádupláztak, hiszen míg Mapleton egy átlagos város volt, ahonnan tűntek el emberek, addig a második évad Jardenje kicsit Under The Dome jelleggel az egyetlen olyan helyen játszódik, ahonnan senki sem tűnt el. Az előző rész végig itteni eseményekkel foglalkozott, de az őslakosok teljesen más szemmel néznek az itteni cirkuszra, mint akik „menekültként” érkeznek ide. Michael könnyű pénzt keresett a tó vizének palackozásából, és kénytelen a brutális módszerekkel dolgozó Rangerek mellett elfogadni, de az ő szemükön keresztül kevésbé érzékelhető Jarden igazi furcsasága.
Ezzel szemben, ahogy a Garvey család megérkezik, rögtön nyilvánvaló lesz, hogy itt valami bűzlik. Persze a főszereplőktől ne várjuk, hogy pontosan lássák, ami a szemük előtt van. Pláne azok után, hogy teljesen szokatlan módon a sorozat válaszokat, vagyis inkább találgatásokat kínál az MIT-ról érkező fiatalemberek képében, akik indokolatlanul nagy összeget fizetnének Nora házáért. A tudósoknak az a tippjük, hogy az emberek eltűnése azon múlt, hogy abban a bizonyos pillanatban hol álltak a földgolyón. Mindent ez határozott meg. Ráadásul simán elképzelhetőnek tartják, hogy a jelenség újra megtörténik, de azt semmi sem garantálja, hogy mégegyszer ugyanott fog lezajlani. Mindenesetre Norának ez elég motivációt jelent ahhoz, hogy az egyetlen helyre menjen ahonnan nem tűnt el senki, mert onnan hátha legközelebb sem fog.
Nora karakteríve lenyűgöző, az első évadban a szereplők „második vonalához” tartozott, ahol Matt (Christopher Eckleston) vagy Meg (Liv Tyler) karakterét is találjuk, onnan viszont úgy kinőtte magát, hogy övé a sorozat kritikuskedvenc epizódja, a Guest, plusz a második évadban teljes értékű főszereplőnek számít Kevin párjaként. A funkciója egyébként hasonló, mint Jarden városáé, abból a szempontból, hogy a sorozat világában nem kellene senkinek érintetlennek lennie, mintha nem történt volna semmi. Tom konkrétan ki is mondja, mikor Jillel találkoznak, hogy senki sincs rendben. Az eheti epizód alapján viszont úgy tűnik, hogy nemcsak Nora, de Jill is rendben van és boldog. Nyilván ez egy olyan sorozat ahol tőlük és Jardentól is azt várjuk, hogy végül lekerüljenek ők is a porba, a világ többi részéhez.
Nora biztosan az egyetlen alkalmas ember arra, hogy Kevin párja legyen. Az epizód az első évad fináléjának utolsó előtti pillanataiban veszi fel a fonalat, (azt hiszem árulkodó a megváltozott státuszáról, hogy vele kezdődik a rész) mikor Nora megtalálja kicsi Lily-t. Ezután bemennek és mindenki természetesnek veszi, hogy a borzalmak után itt a lehetőség új életet kezdeni, a babánál semmi sem jelképezi ezt jobban. Kevin kihasználja az alkalmat és először és utoljára elmondja a párjának, ami a lelkét nyomja: „alvajárok és néha kiesnek a dolgok és nem tudom hol ébredek fel és az egyik ilyen tripen elraboltam Pattit, majd miután a szemem előtt megölte magát, a tesód segítségével elástam.” Erre Nora annyit válaszol, hogy: „Néha kurvákat fizetek azért, hogy mellkason lőjenek. Ja, és hazudtam a fegyveremről, de soha többé nem csinálok ilyet, Jill.”
Ez a beszélgetés talán annyira mellbevágó, mint a Nora által emlegetett alkalmak, de ha visszaemlékszünk, hogy milyen érzelmi sokknak voltak kitéve a szereplőink ezen a napon, akkor könnyebben érthetővé válik, hogy ilyen hirtelen mondanák ki a legfájóbb titkaikat. Plusz ennél nem kell jobb bizonyíték Tom igazának alátámasztására, mert tényleg senki nincs jól, de pont ezért kihagyhatatlan a sorozat. Kevin például hiába kötelezi el magát Nora és a baba mellett, folyamatosan Patti szellemét látja és úgy gondolja, hogy ha nem vállalja a felelősséget, addig nem is fog eltűni soha. Ezért miután legaláisan is övék lesz a baba, belekezd a mosógép szerelésébe, de ezt sem tudja befejezni Patti miatt, úgyhogy kocsiba pattan, kiássa a helyéről a holttestet és elkapatja magát az első szembejövő rendőrrel. A félszemű nyomozó viszont nem akarja hozzásegíteni Kevint ahhoz, hogy felrobbantsa az életét. (És közben az a kicsit félelmetes információ is kiderül, hogy a Bűnös Maradék tagjai szabadon megölhetőek, a rendőrök nem fognak a gyilkossal foglalkozni.) Valószínűleg ez a drasztikus húzás annak érzékeltetésére kellett, hogy Kevin mekkora stressz alatt van és mennyire nem akar úgy járni, ahogy az apja. Az öreg ugyanis visszatér, kiengedték a sárga házból és hogy-hogynem, Ausztráliába költözik meg nem határozott időre. Kíváncsi vagyok, hogy csak teaselnek-e minket a készítők, vagy kapunk-e konkrétabb információkat arról, hogy mi történt Ausztráliában. Mindenesetre Kevin elmondja, hogy a fater éveket töltött úgy, hogy a semmivel beszélgetett, az öreg viszont felteszi a kérdést, hogy csak azért, mert Kevin nem látta, mi garantálja, hogy nem is volt ott semmi? A természet törvényei eléggé megkavarodtak mostanság, nem igaz?
Az epizód pedig nagyon tudatosan építi fel Pattit, akit csak Kevin lát ugyan, de ettől még van fizikai jelenléte, ugyanis képes az ex-rendőrfönök fejét belenyomni a tűzhelybe, ha úgy adódik. De a sorozatnak nagyon fontosak a nézőpontok és Pattit mi csak akkor látjuk, ha Kevin egyedül van, de ettől még kapunk jelentőségteljes snitteket a semmiről. Ilyenkor Kevin sosincs egyedül. Az édesapja egyébként a megoldást is elmondja, beszélni kellene Pattihez, akkor sokkal kevésbé lenne zavaró az egész helyzet. De már az első évadból is tudjuk, hogy Kevin Garvey mennyire jó a szűnni nem akaró notificationök ignorálásában, nem igaz? Az első évadban a kutya volt ez, amivel szerencsére megbarátkozott, most ha jót akar magának ugyanezt az utat kell bejárnia Pattivel. (Nem véletlen, hogy a kutyát rögtön elveszítette, ahogy megérkeztek!) A tudatos építkezéshez az is hozzátartozik, hogy a a fülében bömbölő zenére akkor van szüksége Kevinnek, mikor máshogy már képtelen kizárni a folyamatosan beszélő „szellemet” a tudatából. Bosszantó, hogy erről nem beszél Norának, aki nem viccel mikor azt mondja, hogy bármivel megbírkózik, Carrie Coon alakítása után könnyű elhinni, hogy nem tudna neki olyat mondani, ami igazán megrengetné.
De a kiábrándulásra fel kell készülnie, ha nem Kevin, akkor Jarden által. Mimi Leder ezúttal is kiváló rendezői munkát végzett és ahogyan megérkeznek Garvey-ék a Miracle nemzeti Park területére rögtön a Jurassic Park jutott eszembe (a World-öt még nem láttam, az nem lehetett) meg persze minden olyan film, ahol a szép új világról kiderül, hogy hamis és belülről rohad. A kint táborozó embereknek legszívesebben megmondtam volna, hogy menjenek onnan, mert bár úgy tűnik, hogy egy rezervátum előtt várakoznak, ahova belépve úgy érezhetik magukat, mint az eltűnések előtt, de valójában az a világ már nem létezik, bármennyire is szeretnék rekonstruálni. Meglátjuk, hogy a természetfeletti mennyire avatkozik bele az életükbe, de az biztos, hogy a sorsszerűséget elég jól lovagolják meg az epizódban, és érezhető, hogy Kevin tényleg nem egy átlagos figura, hanem valaki akit a nagyobb erők felülről rángatnak. Csak sajnos az alkotó nem más, mint Damon Lindelof, ami valamiért különösen élvezi, hogy a főszereplőjének fogalma sincs semmiről és mindig az események után megy, ahelyett, hogy ő generálná őket. Most mikor megpróbálna cselekedni, Patti testével, akkor is falakba ütközik, mintha nem tudna kitérni a sors előtt, amit a két showrunner és az írószoba többi tagja talált ki neki. Ráadásul még egy meta megjegyzést is megengednek maguknak Pattin keresztül, akinek nagyon gyanúsak Murphy-ék és nem is tudja eldönteni, hogy ki szerepel ki történetében.
Itt kell megjegyezni azt is, hogy mennyire kihozta a maximumot abból a sorozat, hogy a premierben láttuk megérkezni Kevinéket, de minden olyan egyszerűnek tűnt és sikerült minden egyes kérdéses pontot kielégítően megmagyarázni. Bár az kicsit túlzás volt, hogy Garvey-ék pont Isaachez érkeztek volna albérletbe. Tekintettel arra, hogy minden mindennel összefügg, az ilyen húzások nem meglepőek és mintha a sorozat azzal a gondolattal játszana, hogy bárhogyan cselekednek a karakterek, a dolgok végeredményben csak egyféleképpen alakulhatnak. Az előző rész cliffhangere más megvilágításba került azután, hogy Kevin ott ébredt abban a bizonyos tóban, lábával egy nagy téglához kötözve. Valaki meg akarta ölni, vagy csak ő saját magát, akárhogyis legyen, inkább eltűnt a víz a tóból, mintsem hogy Kevin élete veszélybe kerüljön. Ez persze csak teória, mindenesetre igazán érdekes megoldás lenne, ha a főszereplőjüket többé-kevésbé nyíltan úgy kezelnék, mint valakit, akinek küldetése van és közvetlen összefüggés van közte és a természetfeletti cselekedetek között.
Egyéb felfedezések:
- #AusztráliaFigyelő - A főszövegben már kitértem rá, de legyen itt is nyoma: Idősebb Kevin Ausztráliába költözik, ezen kívül nem vettem észre más utalást, de lehet csak átsiklott a radaromon.
- Hogyan lett Nora 2.6 milliós ajánlatából 3 millió? Hozzádobta még azt, amit az eltűnt családja után kapott?
- Természetesen ebből a részből sem derült ki, hogy mi történt a pitével.
- Miután szeptemberben elég sokat jártam a Keleti környékén, a Jarden előtt táborozókról természetesen a menekültek jutottak eszembe. Ez méginkább erősített abban, hogy jelen esetben az emberek feleslegesen várják az édent Miracle falai között.
- Kevin természetesen találkozik a titokzatos férfival, akihez Michael imádkozni jár. Az sem meglepő, hogy különleges képességekkel rendelkezik és látja, hogy Kevinnel is van valami. Vajon hanyadik epizódban járnak a végére? 7? 8?
- A sorozat nézettsége már a második részre olyan mélységekbe süllyedt, hogy kizártnak tartom, hogy az HBO új évadot kérjen belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése