Pages

Fargo 2x02 - Before the Law


Az előzetes alapján a legnagyobb félelem az évaddal kapcsolatban az volt, hogy talán túlságosan zsúfolt lesz és nem jut elegendő idő az egyes szálakra. Két rész után egyáltalán nem érezni ezt, bár az tény, hogy az egyes szereplők kizárólag az üggyel kapcsolatban vannak a képernyőn és az ezzel kapcsolatos cselekedeteiket látjuk. A legfontosabb karakterek négy csoportra oszthatóak és a második részben nem sikerült senkit jobban megismerni. A szálak elkezdenek összetartani, a Kansas City-ből származó maffia két képviselője Mike és Joe megérkezik Gerhardték házába, hogy az előző rész végén hozott döntést kommunikálják. A megbeszélés után Rye-t próbálják megtalálni, így a tett helyszínére visszatérő Lou felfigyel rájuk. Ez egy első évadra emlékeztető jelenethez vezet, mikor a jó (Hank) és a rossz (Mike meg az ikrek) szemtől szemben találkoznak, csak Hanknek a megérzésén kívül még nincs semmi a kezében. A gofristól hazafelé Lou meglátja, hogy a hentesnél ég a villany, úgyhogy beugrik egy kics rákkeltő baconért, az éppen Rye-t feldolgozó Ed legnagyobb bánatára. 

Ezeknek a jelenetek pörgethetnék tovább a cselekményt, vagy csak önmagukban lehetnének pattanásig feszültek, de összességében kudarcot vallanak, mert a második részbe nem fér bele, hogy valami igazán drasztikus történjen, például Lou meglássa azt a bizonyos ujjat. A legnagyobb galiba Peggy-vel történik, akit már reggel úgy szétszed Constance, hogy csak hebegni-habogni tud. Mint kiderül ő volt az, akivel annyira menni akart volna arra a szemináriumra és a kolléganő nem túl visszafogottan kampányol amellett, hogy Peggy hagyja el a férjét. Tudjuk, hogy ez már nem áll az érdekükben a hatalmas titkuk miatt, de az epizód nézése közben mégis felmerült a gondolat, hogy talán a Blomquist család is egymás ellen fordul, nem csak a Gerhardt. A másik sugallat még az volt, hogy Constance, ha ilyen lendülettel üti bele az orrát Ed és Peggy dolgába, akkor könnyen ő is kolbászként végezheti. Blomquisték jelenetei abból a szempontból működtek, hogy rögtön rávilágítottak arra, hogy milyen nehéz is lesz úgy élni az életüket, mintha mi sem történt volna. Utólag Lou valószínűleg könnyen össze fogja rakni, hogy miért volt olyan furcsa a hentes és mit keresett bent a munkahelyén éjnek idején. 



A seriff esetében nehezebben lehet ilyen tematikus párhuzamot találni, azt leszámítva, hogy a háborús módszerek nyilván Gerhardtékhoz kötik, ahol a legnagyobb fiú a nagyapja első világháborús élményeiről beszélt, illetve illusztrálta is a durva vallatást. (Elég szimbolikus, valakihez auzán beszélni, hogy módszeresen levágta mindkét fülét.) De ezen kívül a legérdekesebb esemény Louval kapcsolatban a második epizódban annyi volt, hogy elbizonytalanodott: talán a felesége jobb lenne nyomozónak, mint ő. Betsy ugyanis míg vár a tetthelyet újraszemléző férjére, hóember épít Mollyval, hogy aztán a hóban észrevegyen egy otthagyott revolvert. Lou kezét felülről is megkötik, menne Fargoba szaglászlni, de a felettesi nem engedik valamilyen bürokratikus gubancra hivatkozva. Ezért visszamegy a gofrishoz, de alapvetően rossz helyen keresgél, bár a rovarírtó spraynek nagy jelentőséget tulajdonít. Túl korán van még ahhoz, hogy érdemben haladjon, így jól jött volna ha van időnk kicsit jobban megismerni őt, amellett, hogy várakozunk. 

Gerhardtékra szintén igaz ez. Az epizód első felében láttuk őket, majd jóformán teljesen el is köszönünk tőlük. Dodd és Floyd konfliktusa állt náluk a középpontban, az idősebb fiú képtelen elfogadni, hogy vezetői pozícióban egy nő legyen, még akkor is ha minden észérv emellett szól. Ha még a nem túl okos Bear is belátja a helyzetet, tudod, hogy nagyon vakon vagy. Mikor egy asztalhoz ül az édesanyjával és nem ülhet abba a székbe, ahova szeretne (szimbolika!) akkor nem tud semmit felhozni a saját ügye érdekében és láthatólag elfogadja, hogy az édesanyja lesz a főnök, de rögtön kiderül, hogy ez csak a látszat. Ami ebből a jelenetből hiányzott, hogy Floyd miért fogadja el ilyen egyértelműen a Kansasből érkező ajánlatot? Értem, hogy meggyőző volt a prezentáció, de furcsa, hogy a harc gondolata esetében fel sem merül. Többet nézek ki a készítőkből, minthogy az egyszerű a férfi háborúzik, a nő nem elvet kövessék, de a döntési mechanizmusról nem sokat árultak el.


Az alapötlet persze zseniális, a készítők alapötlete az évadnál az volt, hogy a családi vállalkozások és a multik harcát mutassák be. A Fargoban pedig a maffiát nem lehet kikerülni, a Kansas Cityből érkező nehézfiúk pedig pont olyan pragmatikusnak állnak a munkájukhoz, mintha a Coca-Colának dolgoznának. Az előző rész végén a prezentáció is erről szólt, ez az üzleti szemlélet folytatódott most is, kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valamikor lehetőség őket jobban megismerni. Mert ez is azt erősíti, hogy nézünk egy ügyet, ami szövevényes, a karakterek érdekesek, de a benne érintett személyék nem annyira a fontosak. Nem számít mi jár a fejükben, hogy mik a személyes ambícióik, csak az, hogy ebben a sokszereplős képletben, hogyan kavarnak be mindenki másnak. 

Mondjuk Mike-kal épp, hogy nem voltam elégedett, mert kicsit unom már a stílusos és szofisztikált gonosztevőket. Eléggé nyilvánvaló róla, hogyha arról van szó, akkor semmitől sem riadna vissza, de közben igyekszik ezt a lehető legjobban elrejteni és üzletemberként viselkedni. Skip, a simlis írógépárus az egyik legviccesebb figura volt az első részben, most viszont, hogy Kansasből Mike-ék látogatták meg, a jelenete inkább unalmas volt az epizódban. Aki látott már kettőnél több filmet az tudja, hogy némi vallatás után a szereplőink megkapják az információt, amire vágynak, ráadásul az ilyen nagydumás karakterek egyébként is gyávák szoktak lenni. Persze nem is rajta volt a hangsúly, hanem Mike-on, akinek itt láttuk meg először a csúnyábbik oldalát, de az egész volt inkébb pózer, mintsem érdekes vagy izgalmas. Persze az ő esetében még van lehetőség rá, hogy az álca alatti személyiségével még valami váratlant húzzanak, mert nyilván a normális viselkedése és a gengszterkedése is csak egy szerep. Csakhogy eddig a sorozatnak kevés olyan pillanata volt, ahol betekinthettünk a felszín alá, ami a főszereplőket illeti. Ha maga az ügy nagyobb tempót diktál, akkor persze a sok szereplő könnyebben tudja feledtetni velünk, de addig az egyhelyben álló fogaskerek nem igazán izgalmasak.

Egyéb felfedezések:
  • Az epizódot a készítő Noah Hawley rendezte és nem tudom, hogy ő mennyire felelős azért, mert a kulcsjelenetekből hiányzott a feszültség. Jobban el kellett volna hitetni a nézővel, hogy Ed már a második részben is lebukhat?
  • Az ufo szállal vajon mi a terv? Azért gondolom, hogy nem lesz igazán fontos, mert a jövőbeli Lou és Molly nem különösebben beszéltek a földönkívüliről. Remélem nem a Men In Black megoldással fogják majd elfelejteni, amit láttak.
  • Miért érdekes, hogy Peggy meg Ed indokolatlanul sok wc papírt halmozott fel?
  • Hank történetének az osztrigáról az volt a tanulsága, hogy Betsy egy hibátlan emberi lény, plusz hogy a nőkbe sokkal több empátia szorult, mint a férfiakba. (Gondolom.)
  • A kedvenc szereplőm eddig Noreen Vanderslice! Ha nem lenne egyértelmű névről (ami önmagában megér egy misét) akkor mondom, hogy ő a mindig olvasó lány a hentesnél. A megszólalása, hogy mindannyian a vízből jöttünk, pedig különösen igaz volt: a szereplőkben tényleg nem lehet megbízni.
  • Bármit írtam az első részről, az öreg Gerhardt nem halt meg, de nagyjából már csak vegetál. Ebből arra következtetek, hogy ez később még fontos lesz és valaki a saját érdekében fogja kihasználni a helyzetet.

Gabor Foldi

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése