Pages

Képzeljünk el egy klassz Spider-Man filmet!

2017-ben bemutatásra kerül a Marvel Studios és Sony Pictures házasságában megfogant első Spider-Man film, ahol harmadik alkalommal kerül a mozinézők elé egy új Peter Parker. Mit várunk el és mit várhatunk el az új generációs hálószövéstől? Mit jelenthet Pókembernek lenni a Marvel Filmes Univerzumban és milyen hatásai lesznek a saját filmet megelőző Captain America: Civil Warnak?


Spider-man a világ egyik legismertebb és legsikeresebb popkulturális terméke, modern mitológiai hőse. Olyannyira meghatározó jelenség, hogy a vele kapcsolatos termékek iránti elvárások összehasonlíthatatlanul magasak a legtöbb szuperkollégájához képest. Az 1965-ös megjelenése óta közel 1000 képregényfüzetben jelent meg, a vele díszített ruhák, kiegészítők pedig több generáció gyermekeit vértezik fel világszerte, miközben a róla szóló animációs sorozatok egymást váltják a csatornákon.

A 2000-es évek elején a Sam Raimi rendezésében forgatott Spider-Man különösebb erőfeszítés nélkül lett minden idők egyik legjobb franchise alapítású filmje, miközben a 821 millió dolláros bevételével segített elindítani a ma ismert, sokat tárgyalt és kritizált szuperhős filmkultusz első szakaszát. Mire Tobey Maguire harmadszor öltötte fel a pókkosztümöt, a piac elkezdett telítődni, az elvárások tovább nőttek és hiába termelt közel milliárdos átlagot a trilógia, a Sony nem folytatta falmászó sorozatát. (Ehhez a megakadáshoz persze az is kellett, hogy a 3. epizód igazán kínosra sikeredjen.) A Marvel Studios ekkortájt kezdte kivájni magának azt a szeletet a korábban többek között általa megsütött tortából, ami mostanra a legnagyobbra nőtt az iparban, Nolan pedig köztiszteletnek örvendő Batman animátorrá vált a Dark Knight-nak köszönhetően.

Mikor a Sötét Lovag egyszerre tudott kritikai és közönség kedvenc lenni, a Vasember pedig mind film, mind pedig Robert Downey Jr. szinten elkezdte átalakítani a nézők fejében a szuperhős filmről alkotott képet, a Sony nem tudott mást felmutatni, csak egy elfáradt Pókember sorozatot.

Miközben a karakter eredeti tulajdonosa, a Marvel az épp közhellyé kloffolódó univerzum építés alapköveit kezdte letenni, a Sony vett egy mély levegőt és újra indította a sorozatot. Az Amazing Spider-Man picit kevésbé volt sikeres, picit furább volt az eődjénél, de az emberek hajlamosak voltak hitegetni magukat, hogy beilleszthető a szuperhős filmek új hullámába az Andrew Garfield alkotta Peter Parker. Nem volt az. Mire a Marc Webb féle franchise második eresztése a mozikba került, a riválisok minden fronton szintet léptek. A Marvel a mega-crossover-event sorozatának második részére készülődött, a változó sikerű X-Men filmeket szállító Fox időutazással kerülte ki elegánsan a reboot piruláját, a DC pedig bejelentette: itt az ideje komolyan vennie magát és össze ereszteni Batmant Supermannel. Ahogy a többi stúdió megérezte, hogyan lehet a kincses ládájukat úgy polírozni, hogy az továbbra is sikeres legyen, a Sony monoton módon ütötte tovább ugyan azt a pókhálósódni kezdő vasat, abban bízva, hogy az 50 éve Marvel poszterfiúként működő Spidey töretlenül hozza a csúcsteljesítményt. Nem így történt: 2014-ben még a korábban a Pókember franchise-hoz nem is mérhető bevételt produkáló Amerika Kapitány is leelőzte Peter aktuális kalandjait; a Winter Soldier 6 millió dollárral többet termelt a Marvelnek. Ha ez nem lett volna kellő pofon, ugyan ebben az évben leszállt közénk a Guardians of the Galaxy, ami a teljes piacot arcon törölte a maga 774 milliós bevételével. A nulla előzménnyel érkező űrvígjátékopera a 2002-es Spider-Mant idézve, kezdők szerencséjével termelt rengeteg pénzt, mindezt egyetlen A listás, mindenki által ismert képregénykarakter nélkül. A Sony ezen a ponton nem késleltethette tovább a felismerést: fogalma sincs, mi játszódik le a szuperhős piacon, a ziccert pedig képtelen tovább szállítani a megváltozott elvárások mentén.



Ennek fényében érkezünk meg a mostani, várakozásoktól és találgatásoktól teli, fantasy footballt idéző időszakba, ahol a Sony nagyduzzogva bár, de kezet rázott a karakter jogaival eredetileg bíró csapat filmes osztagával, a Marvel Stúdióval.

Elég csak a fentebb említett filmek sikerére gondolnunk és rögtön körbeszőhet minket a remény. A Marvel utoljára a Thor: Dark World során forgatott gyenge filmet. Bár az első Avengerst leszámítva, (ami a hőskultuszból kiemelve is elragadó alkotásnak számít) majd minden filmje megosztja némileg a közönséget, az vitathatatlan, hogy a Kevin Fiege vezette stúdió nyúl jelenleg a képregény karakterekhez a legnagyobb hozzáértéssel és érzékenységgel. Egy világban, ahol jó dolgok történnek velünk, ott a Sony-ra nincs is tovább szükség. Persze sosem szabad elfelejteni, hogy a Marvel a '90-es évek végén a csőd szélén állt, így talán megbocsátható, hogy mostanra előnytelennek tűnő szerződéseket írtak alá a srácok.


2017-ben tehát ismét jegyet válthatunk majd a mozikban egy Spider-Man filmre. Peter Parker alteregója lesz az első karakter, aki a harmadik filmes kontinuitását kezdi meg az új évezredben, ez pedig joggal veti fel a kérdést, hogy mégis ki kíváncsi ismét arra, ahogy egy fura gimis fiú elkezd a falon mászni, majd miután lelövik a nagybácsiját, bűnözők nyomába ered. A választ szerencsére épp olyan jól ismerik a Marvelnél, mint bármelyik internetes elérhetőséggel rendelkező háztartásban: senki. Éppen ezért nem egy újabb eredettörténettel örvendeztetik meg a nagy érdeműt, hanem egyszerűen csak mesélni kezdenek arról, mit művel magával egy fiatal jótevő egy olyan világban, ami átesett már egy idegen invázió kísérleten és egy szuperintelligens robot megalómániáján.

Ez pedig sokkal komolyabb változást jelent, mint amire elsőre gondolhatunk. A Marvel féle filmes univerzum építés előtt a szuperhősök úgy léteztek a vásznon, hogy egyedül képviselték a szupert a világban. Persze, voltak ellenségeik és csatlósaik, mégis unikumként voltak jelen a saját mindenségükben. A filmes univerzum nem csak a fogyasztói élményt alakítja át, de teljesen más karakterfejlődésre, formálásra ad lehetőséget. Az új Peter Parker minden bizonnyal saját képességeinek kiismerése előtt már hallott a Bosszúállókról. Talán ő maga is látta a New Yorkot megszálló lényeket, ő maga is figyelte a hírekben, amint Sokovia az egekbe száll. Mire először maszkot húzott az arcára, már rajongással bírt Amerika Kapitány vagy Vasember iránt és talán arról álmodozott, egyszer maga is találkozhat Thorral, aki végső soron egy isteni lény.

Ezzel pedig elérkeztünk a Pókember mítosz lényegéhez és a fél évszázada tartó töretlen népszerűségének kulcsához. Peter Parker képviseli sok esetben az olvasót, a nézőt. Szuperhősként is ember marad, aki képes reflektálni a hősök által tarkított világ árnyalataira. Tony Stark a Föld egyik leggazdagabb embereként könnyebben képes feldolgozni Thort, aki egy másik világból érkezik; neki már meg sem kottyan Steve Rogers eredettörténete, aki a maga 90 évével és második világháborús tapasztalatával még mindig csak egy halandó az asgardi herceg szemében. Még a szuperképességek híján ügyködő Balck Widow és Hawkeye is távol állnak tőlünk, a civil léttől, hiszen világ életükben egyik különleges képzésről mentek a másik titkos küldetésre.

Peter Parker ebbe a fantázia világba valóban belecsöppen, a képregényekben pedig úgy érzi, gyermeki álmodozásai válnak valóra. A mostani Marvel-Sony együttműködés ezt a fajta őszinte csodálkozást, humorba csomagolt reflektálást mutathatja meg a nagyközönségnek is, ezzel pedig tovább érhet a szuperhős jelenség. Peter a solo filmet követően bármikor azon kaphatja magát, hogy Dr. Strange dimenzióváltásának lesz tanúja, de akár a világűrbe is utazhat, hogy intergalaktikus kalandokban vegyen részt. Spider-Man a Marvel univerzum Harry Pottere, a normális világban szocializálódott srác, aki egyszer csak képzelgéseinek központjában találja magát.

Felismerve az ebben rejlő lehetőséget, a Marvel nem rest bevetni új szerzeményét a közelgő crossover eseményében, a Civil Warban, ami tökéletes ürügy lehet arra, ha csak egy villanás erejéig is, hogy megnézzük, milyen az, mikor valaki közülünk titánok közt találja magát.

Mi az a Civil War? 
A 2006-ban megjelent képregényciklus arról szól, amint egy törvényjavaslat, mely szerint minden szuperhősnek regisztrálnia kell a hatóságoknál, vállalva az identitását, megosztja mind a civil, mind a szuper társadalmat. A felvetés akkor születik meg, mikor amatőr hősök, valóságshowjuk népszerűsítésének érdekében egy náluk komolyabb, robbanásra képes alakot, Nitrót egy iskola közelében sarokba szorítanak. A detonáció következtében több mint 600 gyermek veszti életét, az amerikai népnél betelik a pohár, a kormány pedig úgy dönt, választás elé állítja a hősöket. Tony Stark vezetésében megalakul a pro regisztrációs oldal, míg Steve Rogers, aki szerint a jótevők titkos alteregóját igenis védeni kell, körvonalazódik az antiregisztrációs front. Szeretett karaktereink egymásnak esnek, a középponbtan pedig Spider-Man dilemmáját követhetjük nyomon: első körben enged Iron Man győzködésének és felvállalja identitását az amerikai nép előtt. Később, mikor rádöbben, hogy bajtársaikat Starkék hasonló börtönökbe zárják, mint a gonosztevőket, fellázad a rendszer ellen és a Kapitány oldalára áll.

Persze a megállapodás frissessége miatt, és mert már amúgy is túltömöttnek tűnik a stáblista, nem várhatjuk, hogy az eredeti történethez mérten legyen súlya Spidey jelenlétének, mégis feltűnően változnak a hírek azzal kapcsolatban, mennyire lehet Peter szerepe meghatározó a filmben. Ha az oldalváltásra nem lesz idő, kinek a pártfogásában fog majd harcolni és ami a legfontosabb:

Mit jelent ez az egész a közelgő Spider-Man filmre nézve?


A Civil Warban tárgyaltak vélhetőleg alapjaiban határozzák majd meg a közelgő Marvel filmekben tapasztalható status quo-t és komolyabb következményekkel jár majd, mint az ilyen téren csalódást okozó Age of Ultron. Vajon a szuperhős jelenséggel kapcsolatos filozófiai és legisztlációs kérdésekre választ ad a film, vagy nyitott marad a kérdés?

Képzeljünk el egy olyan Spider-Man filmet, ahol továbbra is tilos titkos identitást őrizve üldözni a bűnt, ahol a Shield (vagy annak jogutódja) továbbra is hajtja, aki törvényen kívül védi a törvényt. Képzeljünk el egy olyan Spider-Man filmet, ahol Peter folyamatosan menekül a rendszer elől, miközben igyekszik annak szereplőit megóvni a gonosztól. Kedvenc falmászónk egészen más mélységekbe juthat el a vásznon, miközben megtartja fiatal célközönségét, ha tinédzser metafóraként egyszerre küzd a jó ügyért és annak hivatalos fenntartói ellen.

Képzeljünk el egy, a karakterhez méltó Spider-Man filmet!






--->

Gergely Szűcs

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése