A kábelsorozatoknál már szinte hozzászokott az ember, hogy az utolsó előtti résznek különösen ütősnek kell lennie. Az HBO sorozataira volt ez igazán jellemző, de mikor egy sorozat eltér ettől, az mindig a meglepetés erejével hat. Az egyértelmű, hogy az Noah fejezetében megtettek mindent a cliffhanger felpolcolásáért és úgy hagy minket ott az epizód végén a sorozat, hogy biztosak vagyunk Noah Solloway bűnösségében. Mégis ha hozzávesszük az epizód első felét, akkor koránt sem lehet arról beszélni, hogy egy ütős felvezetést láttunk, ami segít majd feltenni a koronát a második évadra.
Négy nézőpontkarakterrel jóval nagyobb szabású történetet lehet elmesélni, ami a második évad egészén érezhető is. Viszont továbbra is Noah és Alison a két főszereplő, akinek a sorsa leginkább fontos. Ehhez csak érdekes adalékot jelent, hogy mit él át Helen vagy Cole, de annyira nem fontos őket látni. ez különösen szembeötlő volt a 11. rész elején, amikor is Alison ex-férje történetét kellett nézni. Tudjuk, hogy a végjátékban kulcsfigura, illetve a mostani epizódban különösen fontos az is, amit legutóbb nem mondott el neki Alison a közös gyerekükről. Az ebben lakozó feszültséget, azonban nem sikerül kiaknázni. A Luisával kapcsolatos viszonyára kár tovább várni, biztosan nem lesz érdekesebb. Mikor mennek a kocsival és készülnek arra, hogy találkozzanak Cherry-vel, egy kicsit sem tudja felkelteni az érdeklődést, mert nem lettem érzelmileg bevonva a kapcsolatukba, így pedig nem is különösebben vagyok kíváncsi, hogyan alakul életük következő fontos pillanata.
Pedig a készítők szerettek volna sokat kihozni ebből a bizonyos találkozásból, Luisa megint egy közvetlen szex utáni kínos helyzetben találja magát, ezúttal a jövendőbeli anyósával. Ez a szituáció az egyik réteg, a másik pedig az, hogy ez a büszke asszony odáig csúszott, hogy montauki szálloda szobáit takarítja. Az első évadban még meghatározó volt az ellentét az őslakosok, meg az ide érkező turisták között és azt hiszem az egy plusz adalék, hogy Cherry az ide érkező turisták mocskát kénytelen takarítani, vagyis mélyebbre nem is kerülhetett volna. Ebből viszont semmi nem jön át, ahogy ott állnak az ajtóban és néznek egymásra. A jelenetnek egyszerűen semmi súlya nincs. Luisával gyakorlatilag kiherélték Cole karakterét, bár előtte sem volt minden rendben vele, mikor azt láttuk, hogy a kezével pisztolyt formázva lőtt rá az épp vonathoz siető Noah-ra. Onnan sikerült még lejjebb jönni és szinte teljesen elpazarolni Joshua Jacksont.
Az epizód legfontosabb fejleménye, hogy Cole és Alison közösen, mint üzleti partnerek vásárolják meg Oscar szebb napokat is láttott ráksütőjét. Ez fontos azért, mert Lusia nem szeretné, hog a jövendőbeli férje belemenjen az üzletbe, Alison pedig finoman szólva sem tesz meg mindent azért, hogy egyáltalán kikérje Noah véleményét. Ilyen előjelekkel mégis belemennek és annak tudatában még furcsább ezt nézni, hogy tudjuk megtartják az esküvőt és Noah meg Alison is együtt maradnak. Lehetne jelentőségteljes is, ahogyan ülnek a teljesen leharcolt étteremben ahol ez az egész elkezdődött, ha ezek után nem menne ugyanolyan formában tovább a kapcsolatuk. Végre felszínre kerülnek azok a problémák, amik már hónapok óta mérgezik a kapcsolatukat és Noah nagy okosan ki is mondja, hogy a kapcsolat két dolgon múlik elsősorban a kommunikáción és a kompromisszumon.
Már volt egy kör, amikor arról volt szó, hogy nem tudják összeegyeztetni az életüket, pláne a gyerekekkel, ha nem a városban élnek. Eleinte Alison úgy érezte, hogy ő jobban akarta a közös életüket, mint Noah. Most valamennyire fordult a kocka, Noah az, aki akarja ezt az egészet és visszavett az egójából és megpróbál mindent megtenni és Alison az, aki a saját ambíciói miatt fel akarja robbantani ezt. A második évad egyik legérdekesebb tematikus része ez, hogy az emberek hogyan hozzák összhangba saját vágyaikat, céljaikat a körülöttük lévők életével. A helyzetet pedig bonyolítja, hogy a valóságot nem ugyanúgy érzékelik. Rengeteg példa van erre. Noah például igyekszik segíteni Alisont abban, hogy megvalósítsa saját magát és kiteljesedjen valamiben. Látjuk, hogy fontos neki, hogy tudjon tanulni, úgy érzi mindent meg is tesz annak érdekében, hogy Alison sikeres legyen.
Azzal viszont nem tud mit kezdeni, hogy a nő kizárja az életéből és nem osztja meg vele a félelmeit. Mikor meghozta a döntést, hogy elmenekül az előkészítő tanfolyamról, akkor inkább heteken keresztül takarózott hazugságokba, ahelyett, hogy Noah elé állt volna az igazsággal. Még csak a második évadnál járunk, de nem túlságosan hízelgő, hogy a női főszereplő konstans identitásválságban szenved és mindig azt kell nézni, hogy épp nem találja saját magát. Ennek a bizonytalanságnak lett a gyümölcse Joanie is és a sorozat a rejtély fenntartása érdekében nem szánta rá az időt, hogy megmutassa, hogyan is él együtt Alison ezzel a teherrel. Pedig Noah elmondása alapján tudjuk, hogy ez a dolog ott motoszkál benne, a sorozat mégsem vitt minket elég közel a női főszereplőhöz.
Az ilyen jelenetek is erősítik az érzést, hogy a sorozat saját maga alatt vágja a fát. A másik meghatározó benyomás az, hogy bár az első évadban megkezdett történet folytatódik ugyanazokkal a szereplőkkel mégsem ugyanazt a sorozatot nézzük. A bonyodalmakra került a hangsúly két ember személyes története helyett. Pedig még mindig ezek a legizgalmasabbak, akkor is ha egy mellékszereplőről van szó. Vegyük például Margaretet, akiről egész egyszerűen csak nem hiszem el, hogy fogalma sincs róla, hogy kinek az esküvőjét szeretné megrendezni a nyaralójának a kertjében. A nagy lelepleződésnek kínosnak kellene lennie, de valójában csak azért válik azzá, mert az ember nem érti hogyan gondolhatták ezt a készítők. Margaret motivációi azonban így is érdekesek. Nem igazán láttuk őt azóta, hogy Helen kitette a szűrét, úgy tűnik ez hatással volt rá, mert a megbocsátásról ritkán szokott szó esni a sorozatban ő most mégis ezt emlegeti. Nem lehet eldönteni, hogy pontosan a döntése, miszerint kifizetné a lagzi teljes költségét, mennyire saját magáról szól, vagy csak tényleg hálás a cselédje 30 éves munkájáért. Vagy csak nem akar egyedül lenni állandóan és az esküvő jó ötletnek tűnt, mert legalább elfoglalja vele magát.
Akármi is legyen az igazság ez egy jó példa arra, mikor valakinek a döntését, aminek a pontos indítékairól nem vagyunk meggyőződve, a szereplők csak a saját szempontjukból tudják nézni. Cole érthető módon nem szeretne semmilyen módon kapcsolatba kerülni Noah exfeleségének a családjával, vagy nem szeretné azt, hogy más fizessen az esküvőjéért. Lusia édesanyja pedig nyilván úgy érzi, hogy bár saját maga soha nem engedhetné meg, hogy kifizesse a lánya esküvőjét, így ha neki hála Margaret kifizetné ezt, akkor az majdnem olyan, mintha ő tette volna. Hasonló a helyzet Max esetében, aki kifizette Noah lakását, mikor épp jó nagy szarban volt. Abban a pillanatban ez annak szólt, hogy szabadabb legyen az út Helenhez. Azóta már változtak dolgok, de Max részéről végzetes hiba volt nem beszámolni az érzéseiről Helen felé. De nem biztos, hogy ez volt az egyetlen motivációja, hiszen mégiscsak a barátjának segített.
Érdekes kérdésről van szó, mert bár a sorozat alapján nem ismerjük a hármójuk barátságát, mindenesetre el kell hinnünk, hogy létezett és erős volt. Ezek után a legjobb barátnak a felesége, még válás után is tabu szokott lenni. Persze ebben a helyzetben Noah volt az, aki megcsalta és elhagyta Helent, szóval a cock-blockot ez akár meg is szüntethetné. Noah viszont hallani sem akar erről az egészről. A veszekedésük különösen tanulságos. Úgy indul, hogy Max kiosztja Noah-t, hogy egy szar barát volt, aki az előző részhez hasonlóan most is rögtön beismeri, hogy faszként viselkedett. (A készítők még mindig azt szeretnénk velünk elhitetni, hogy Noah nem egy velejéig romlott fószer.) Ezt követően viszonylag hamar kibújik a szög a zsákból, hogy miért is érdekli annyira Maxet Helen jelenlegi szerelmi élete. Ekkor robban a bomba és Noah előtt Max egy életre leírta magát, ezért válogatott sértések keretében ott is hagyja az egykori legjobb barátját.
Max érvei többnyire a helyükön vannak, mert Noah tényleg soha nem volt elégedett azzal, amivel éppen rendelkezett. Talán most először van abban a helyzetben, hogy épp ragaszkodna a meglévő életéhez, persze most pont a másik fél az, aki szakadna ki belőle, amennyire csak tud. Max esetében viszont nagyon fontos tényező, hogy ő mindig arra ácsingózott, amit nem kapott meg. Ebből a helyzetből könnyű azt mondani, hogy ő nem bánt volna úgy Helennel, ahogyan Noah. De fogalma sincs róla, hogy milyen lett volna megkapni Helent és mindennap együtt lenni vele. Nagyon meglepődnék, ha ő nem hagyta volna el őt még hamarabb. Mindegy, ezt már soha nem tudjuk meg, de legalább ebben a jelenetben vissza tudott találni a sorozat ahhoz, amit igazán jól tud.
A nagy csavar az epizód végén pedig Max bosszúja, amit már az előző epizódban felvezettek azzal, hogy Max sehol sem volt a tárgyaláson. Furcsa lett volna, ha nem kerül elő, természetesen a "koronatanú", aki megerősíti, hogy azon az estén bizony Noah Solloway vért mosott le a kocsija lökhárítójáról. Ezek után szinte már kínos lenne, ha kiderül tényleg Noah a tettes, szóval ez a cliffhanger ebből a szempontból még lufinak is tekinthető. Kérdés, hogy felépítés szempontjából mit tartogatnak a fináléra. Ugyanis hiába a gyenge megoldások, vagy epizódok, a kíváncsiságot csak sikerült felkeltenie a sorozatnak, mert abban azért bízok, hogy valami meglepőt húznak.
Egyéb felfedezések:
- The Affair címadó projekt: Tekintettel arra, hogy Luisa és Noah is elutasítja a ráksütő közös megvételét, ezért azt hiszem az epizódnak a Bussiness Partners a legtalálóbb név.
- Az egyik legérdekesebb gondolat volt az epizódban, amit Henry vetett fel Noah könyvével kapcsolatban. Jelenleg az egója diktálja, hogy írjon egy ambiciózusabb könyvet, ami történelmi és sok kutatást igényel. A szíve szerint viszont lehet, hogy az átütő sikert meghozó Descentet kellene folytatnia. Ez végül ugyanarra a kérdésre vezethető vissza, hogy mit is akar saját magától mint író. Alison megjegyzi később, hogy Noah milyen szerencsés, amiért pontosan tudja, hogy mit akar az életétől. A Henry-s beszélgetésből azonban látjuk, hogy ugyanúgy megvan neki is a saját problémája.
- Lehet, hogy ez csak nekem hiányzik, de a tanítás miért olyan, amiről Noah mindig csak beszél, de soha nem látjuk, hogy tényleg ezt csinálná?
- Nemcsak a nézők, de Noah sem ismerte meg igazán Alisont ez is az egyik tanulsága a résznek. Ez engem megerősített abban, amit az előző rész kapcsán is leírtam, hogy soha nem is ő volt a lényeg, hanem az amit kivetített rá.
- Teljesen felesleges volt az a látomás, ahol Noah azt képzelte maga elé, hogy elüti Alisont az úton. Pláne ha még kiderül, hogy Scotty-t is ő ütötte el.
- Dominic West újabb gyenge pillanata: mikor nagy dirrel-dúrral eljön Max-től és már a volán mögött látjuk, akkor pontosan nem úgy néz ki, mint aki egy nagy érzelmi súllyal rendelkező veszekedésen van túl egy gyerekkori barátjával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése